Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)
A háromszázadik évfordulón
LAMPÉRTH GÉZA BOCSKAY Tisza-Duna síkja, a völgyek, a bércek Tele vannak jajjal, elfojtott sóhajjal... Éj sötét évadján bús haj du vitézek Gyülekeznek... s tűnnek, ha pirkad a hajnal. Fegyveres poroszlók szerteszéjjel járva Koldustarisznyára is porciót vetnek, Bilincset vernek a hitre, szabadságra... -Ez siralmas sorsa a magyar nemzetnek! S a bihari rónán hívó szózat támad: - Nézd, békóban lelkünk, szégyenpirban [orcánk, Hagyd a tétlen magányt, a kereki várat Jó Bocskay István s gyere immár hozzánk: Törd le bilincsünket, töröld le könnyünket, Emeld fel zászlónkat, légy a mi kőszálunk, Ős szabadságunkat s új tiszta hitünket Hogy óvjuk, hogy védjük - jövel immár [várunk S a bihari rónán, a kereki várba' Bocskay Istvánnak megdobban a szíve. Ezt a hívó hangot érzi, rég is várta, Ő a hit s szabadság rendületlen híve! Hogy eddig is nem jött - nehéz harcot vívott Forró honszerelme s nagy királyhűsége:
