Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

A háromszázadik évfordulón

A trónra tekintett, a törvényben bízott. Látja most már ő is: mindhiába...vége! - Hát Isten nevébe' - karddal a kezébe' Tűrő nyugalomból száll a csatatérre. Gyűl köré a síkok, völgyek, bércek népe, Hitért, szabadságért kész omolni vére. Rázúg a zsoldos had...de melytől a tábor Megrettenjen: földön oly hatalom nincsen! Hisz a vezére Bocskay s Bethlen Gábor, S szent büszke jelszava: „Erős várunk Isten!" S szállva győzelemről fényes diadalra, A hős, a bölcs vezért már csábítón várja: Királyi korona és jogar hatalma! De Bocskay néz csak vezércsillagára... Hiú fény, önérdek nem vesz erőt rajta, El nem szédíti a hatalom nagyságaAmért ő harcba szállt - vallja szíve, ajka: Az hite s hazája drága szabadsága! Ki éltét szentelé csak a köz javának, Kit csak egy magasztos szent eszme vezérel: Hátmögi alkut az nem köt önmagának Sem a jóbaráttal, sem az ellenséggel! Itt nincs egyéb alku, itt nincs más szövetség: - Szól az írással s a karddal a kezében Aki megsebzé a nemzet lelkét-testét, Gyógyítsa is meg - az Igazság nevében! S tisztán, fenségesen zendült, szállt a szózat. Mint a tárogató s az orgona hangja... Bécs süket falai szinte megrázkódtak, S felröppent közülök a béke galambja. Amit hozott, nemcsak béke olaj ága: Hősi babér is volt Bocskay fejére.