Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)
A kortársak szemével
BOCSKAY BÚCSÚZÓÉNEKE 1. Bátorság leikömben fölötte nagy vagyon, Noha tagjaimban sok fájdalom vagyon, Testem nyavalyákkal terheltetvén vagyon, Keserűségökkel szívem rakva vagyon. 2. Oh átkozott embör, ki neköm ezt szörzéd, Országommal együtt magamat elveszted, Megvött házaimat pogány kézben ejted, Möllyel én szívemet jaj! mint keseríted. 3. Kassa, szép várasom, isten legyön hozzád, Ki tisztösségömet neköm oltalmaztad, Hűségedet hozzám mindönkor mutattad: Én királyságomat mert nem rágalmaztad. 4. Szívem hasad rajtad, hogy tűled megválom, Nagy keserűséggel tanácsim említtöm, Mört az földiektűi neköm meg köll válnom, Halállal kell bizony ezöntűl megvínom. 5. Kincses Erdélyország, futamjál élőmben, Légy vígasság neköm ily nagy gyötrelmemben, Oh nagy tisztös urak, hol vagytok igyemben — Könnyebségöt azért tögyetök testömben. 6. Az én gyötrelmimet, intlek, halljátok meg, Jaj! az mérög miatt már szívem hasad meg! Testöm nyavalyáiul nem vidámulhat meg, Jaj az én életöm! Immár nem halok meg? 7. Iszonyú kínomat palotám jajgatja, Én kiáltásomat ágyas-házam hallja, Csontaim gyötrelmit az ég ha csudálja: Ki volna az embör, ki engöm nem szánna?
