Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

A kortársak szemével

BOCATIUS JÁNOS Öt év börtönben (részlet) Ekkortájt azonban fülembe jutott, hogy a mieink zsákmányszerzés céljából be-betörnek Ausztriába, Morvaországba és más szomszédos tartartományokba, úgyhogy ez az eddig még kedves név már kezdett beszenynyeződni, mert a károsultak ezekből a betörésekből ítélték meg egész ügyünket. A csüggedés határán kezdtem felkészülni mindenféle következményre, a Fejedelmet pedig megszűntem tovább buzdítani; ezenfelül meg is betegedtem, ez is akadályozott, hiszen egész éven át folytonosan ide-oda küldözgettek, s befelefáradtam a város érdekében vállalt apró-cseprő követjárásokba, és irtózni kezdtem a hosszú úttól. Mígnem aztán, amint már fentebb említettem, a korponai országgyűlésen egy újabb alkalom nem adódott arra, hogy erről az ügyről tárgyaljanak, mégpedig sokkal szenvedélyesebben, mint máskor, mert követek és levelek útján jelentették a Vezérnek, hogy Németországban kétségbevonják az ő személyes hitét és vallását, ariánusnak

1 nevezve őt azt erősítgetik, hogy Bocskai számára nincs ennél az eretnekségnél kedvesebb, és az a legfőbb vágya, hogy Magyarországon az arianizmust elültesse, elhintse, s aztán innen tovább terjessze. Jóllehet — teszik még hozzá — más ürüggyel bolygatja meg ezt a Camarinát:

2 a magyarok ugyanis nem a vallás ügyét melengetik szívünkben, hanem a lázadást és más nemzeteknek saját orszgukból való kiűzését. Megérkezett egy Nürnbergben nyomtatott röpirat is arról, hogy a magyar nép milyen elképesztő és borzalmas módon pártolt át a törökökhöz, s milyen szélsőséges és megdöbbentő kegyetlenségggel dühöng a keresztyének és a német vér ellen. Mindez haraggal töltötte el Bocskait, másokat pedig arra indított, hogy saját maguk tisztázása végett végrevalahára felkeressenek Németországban néhány hatalmasságot, és sebészkéssel a kelevényt felnyissák, az egész sebet feltárják. Parancsot kaptunk — maga Illésházy, valamint Hoffmann György, azelőtt is, most is a szepesi kamara nagybuzgalmú igazgatója, feddhetetlen királyi tanácsos, tudós, bölcs és mértéktartó férfiú; aztán a nemes, képzett és szerény Rimay János, Bocskai komornyikja, korábban az országbíró titkára, a tekintetes és nagyságos Báthory István úré, aki abban az évben távozott az