Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Bocskai István alakja a magyar szépirodalomban

de annyi bizonyos, hogy a vezetés közelébe kerülve megszédült, elvesztette mértéktartását; nagyravágyását fékezni nem tudta, és az események szerencsétlen összejátszása folytán szükségképpen buknia kellett. Áldozat tehát. Kátai ölette meg, Zsófia közrejátszásával, nem az árulót, csak azt a kedvelt hajdúkapitányt, aki nálánál biztosabban ült a Bocskai kegyében. Gyűlölte a hatalomért, amivel Kátai már nem rendelkezett, mert egy címért 'eltékozolta'. Irigye volt - mondhatnók. A szerencsétlen hajdúkapitány meg besétált a kelepcébe, pontosabban a cserjésbe, amely tőrrel volt telerakva." Köteles Pál drámájának külön erénye lehetne, hogy Bocskait leszállítja a szobor-posztamensről, ugyanakkor a dráma komolyságát némileg lefokozza a szerelmi kapcsolatok jelentőségének túlhangsúlyozásával, már-már fetisizálásával, Zsófia és Júlia közönséges rivalizálásával. Az évforduló kapcsán bármelyik dráma bemutatása méltó lett volna Bocskai szelleméhez. ' Bán Imre: Táj és irodalom. Bevezető a Hortobágy mellyéke c. antológiához. Versek Hajdú-Biharról. Db. 1972. "Bocskai István még a ma élők emlékezetében is ilyen sorsfordító, de a költészet nem fonta úgy alakját körül, mint Rákócziét." 2 Bitskey István: Bocskai István alakja a magyar irodalomban. Alföld 1982 II. sz. 80-86 1 Klaniczay Tibor: Régi magyar irodalom. Egyetemi jegyzet. Bp. 1957. 32 J Nagy László: Egy szablyás magyar úr Genfben. Hböszörmény. 2000. 269 5 Sáfrány lajos: A bécsi béke háromszázados fordulóján tartandó ünnepélyek műsorának anyaga. 1906 6 Az alkalmi költeménynek nem sikerült nyomára lelnem 7 A hajdúság születése. Debreczeni Képes Kalendáriom, 1913. 78-80