Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Bocskai István alakja a magyar szépirodalomban

személlyel együtt, egészen a furfangos eperjesi városbíróig. Földes ezt írja a Bevezetés-ben: „ ... kezembe került egy 1805-ben kiadott könyv: Senkviczi Kovachich Márton György könyve (...) Ez a német nyelvű történeti adat- és forrásgyűjtemény a történetírók előtt ismertes és használt forrásmunka, de adatai oly érdekesek, hogy szépirodalmi feldolgozásuk is helyénvaló. Az összefüggő, hosszabb közlemények között elsőrendű érdekességű az Ehrenreich-regiment ezrednaplója 1604. július 27-étől 1606. október 26-ig. Ebből merítettem tudományom legnagyobb részét - kiegészítve a történetirodalom más műveiből is." Az író ezután omnipotens elbeszélő módszerrel, gyakori helyzetváltoztatásokkal, azaz kis szerkezeti egységekben, olvasmányosan gombolyítja és bogozza a kalandos cselekmény szálait, s helyenként élvezetes irodalmi párlatát adja a zűrzavaros kor hangulatának. A regény tehát nem törekszik történelmi tabló megrajzolására, a Bocskai-szabadságharc döntő eseményei, ütközetei távolabb zajlanak. A Tolvay Mátyás hősies csínytevései Eperjes környékén csak periférikus mozzanatok. Sablonos és negédes például a Tolvay Mátyás és Gorszky Orsika (az eperjesi főbíró lánya) közötti szerelmi szál. Földes regényében Kolonics Szigfridné Perényi Zsófia, a fejedelem unokahúga veszi rá Kátai Mihály kancellárt, amit Tolvay véletlenül kihallgat, hogy mérgezze meg a fejedelmet. S éppen az ő kihallgatása közben adja a fejedelem kezébe Kátai a kelyhet, amiből Bocskai csak egy kortyot ivott, amikor Tolvay kikapta kezéből. így vált Bocskai megmentőjévé. A mellékszál meg ezáltal kapcsolódik a fősodorhoz. A regény szerint Bocskai túlélte a mérgezést, de nem épült fel többé. A történelmi tényekkel leginkább a regény befejező mondata ellenkezik: „Kátai Mihály a fejedelem halála után kiszabadult fogságából s a földön kikerülte az igazságszolgáltatást." Mint tudjuk, ez nem éppen így történt... Ha van a regénynek korfestő értéke, az elsősorban az, hogy a zűrzavaros helyzetet emberközelbe hozza. Rámutat, hogy német, török, hajdú egyaránt rabolt, fosztogatott, mert nem kapta meg a zsoldját, s valóságos cserekereskedelem folyt a kisebb ellenséges csapatok között, divat volt a fogolyszerzés váltságdíj reményében. A török végeken például „kétkulacsos kalauzok" jártak, keltek. Nem idealizálja a hajdúkat sem. Amikor például megtudják, hogy Bocskai beteg, azonnal rabolni kezdenek, olyannyira, hogy hadnagyuk halálbüntetést is kiszabni kényszerül. Korábban egy hajdúvitéz halálán így meditál: „Hogy volt valaha jó dolga is, azt csak leghalványabb emlékei mesélték. Az élete többi része keserves küzdelem volt az élettel, mindenki ellen." Földes sok idegen, főleg korabeli ka-