Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

Karod szétszórta Básta népét, S hajdúdicsőség fénye mellett Kardoddal írtál bécsi békét! Köröskörül vértenger árja Nyaldossa, tépi partjainkat, Hősök születnek harci torban, Kiket haláljaj meg nem ingat, Békére vágyik a tusában Vérét vesztette bús világunk: Békét diktáló bölcs vezérre Jó Bocskaynak, hiába várunk. Van itt baj untig, jobb ha nyugszol A rég besüppedt sírgödörben, Hajnalra várunk, virradatra... S a szívünk éjszakára döbben, Almosd alatt, hol vérvirágos Hadi dicsőség zászlaidra szállt, A hajdúföldnek szíve közelében Verték le a trianoni határt. És elveszett Észak, Dél és Kelet, Mit e nemzet utánad örökölt, Amit ölelt a Kárpát koszorúja, Siralommal és jajszóval betölt. S — te a haza javáért szálltál síkra, Mi a hazának javain marakszunk, Nyakunkra ült a régi magyar átok, A pártviszály! S hiába hősi harcunk. Nekünk a mi hitünk maholnap Nem drágább, mint az utca rongya, Nincs Isten, gúnnyal ezt üvölti A tudománynak sok bolondja. Apák hitét a korcs utódok S átnyúlt fia megőrzi-e?