Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

Egyben vagyunk erősek, érzem: Közönyt közönnyel győzni le. Jó Bocskaynk, e kor beteg, Vizsgáld e kóros gyermeket, Tűrő szíveddel, bölcs szavaddal Tanítsd, vagy ostorozd haraggal. Minket az önzés elvakított, Taníts meg, hogy legyünk szerények, Letenni a magunk javáról Mutasd föl a legszebb erénynek, Két ország trónja tündökölné Hatalmad árán földi jód: Nem a magad uraságára, Szorongatott hazád javára Tűztél ki harci lobogót. Minket hitetlenség szorongat: Taníts meg, hogy higyjünk halálig! Nem veszhet el ki bízva bízik, S majd sorsunk lassan kivirágzik. A te hited legyen vezérünk, Zászlónk, a zivatarba lengő, Pajzsunk jövendő harcainkban S a győzelemben békeszerző. Oh Bocskaynk, mi vagy te nekünk? Szabadságunk ős bajnoka, Nehéz időben Mózesünk, vezérünk, Hullámokon reményünk oszlopa! Nagyságodat mi föl nem érjük, Neved a késő kor csodálva zengi: Hitet, Hazát, amint te, úgy szeretni Ki tud ma? Senki!