Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
A kiválasztott szerepe a néphagyományban
kel kitakarodik az várból és elmegyen az vendégségbe. Mikor jól laktanak volna és immár jól megzajosodtanak volna, az lesben állott Bocskay népe, jelet adván nekik Petneházy, véletlenül az várra mennek és bemennek és igy foglalják el az várat. Az kivül való németeket penig, az hol kit-mit találtak bennek, mind levágják. Az napban Kolosváratt egy sas tetszett szinte mikor az nap feljött, nem fejér, sem fekete, hanem az nap fényével együtt megtetszett ez napokban mense Novembri, diebus circa fmem Novembris." 151 Nemcsak az égi jelenségek szolgálhattak intő előjelként a történeti események beteljesedésesének lehetőségéről, városonként és helyenként egy-egy kivételes eset mindig akadt, hol a kisütött kenyérből 152 , hol az öt lábbal született borjúból jósolták meg a jövőt. Könnyelműen foglalhatnánk állást, ha azt állítanánk, hogy ezen jövőre utaló jóslások minden esetben, mindig a szebb és jobb jövőt példázták volna. Holott ez koránt sincs így! Erről éppen Szamosközy István történeti maradványából értesülhetünk, kinek leiratában - a jövendölés „tárgyaként" - egy Kolozsváron világra jött ötlábú borjú szolgált. Szamosközy alábbi jóslatában nemcsak a Bocskai család rokonsági tabelláját fedezhetjük fel, de a későbbi események a történeti tények is - alátámasztották jövendölését, amelyben - még a fejedelem halála előtt - a Bocskai família kihalását jósolta meg: „2. Februarii öt lábú borjút ellett egy tehén Kolosváratt az Farkas-utczában, az ötödik lába az utolsó jobb lábának az czombjából nőtt ki, körme volt mint az többinek, de az földet nem érte ezzel ez lábával. Én igy jövendöltem felőle, hogy ez négy láb ez négy fejedelmeket jegyzi; az két első láb János királ fiát és Báthori Istvánt az lengéi királyt, az utolsó balláb Báthori Kristófot, az utolsó jobb láb Báthory Zsigmondot. Ez Bátori Zsigmond lábából származott ki ez ötödik láb, mely Bocskay Istvánt jelenti, ki Báthori Zsigmondnak avunculusa, azaz Báthori Zsigmond anyjának bátyja, mert Bocskay Erzsébet volt az Zsigmond anyja, Bocskay István nénje. - Miérthogy penig ez ötödik láb nem ér az földre, azt jelenti 151 SZAMOSKÖZY ISTVÁN TÖRTÉNETI MARADVÁNYAI 1880. 257-258. p. 152 Az 1606-os évek háborús eseményeire vonatkozó újabb jóslat - június 6-án mutatkozott meg -, melyet a következőképpen örökítettek meg: „Kis-Szebenben a nevezett napon, egy nemes, Rákóczy nevű asszony kenyeret sütött. A kenyér felső héjából magas dagály nőtt ki, mely katonához egészen hasonló volt. A katona mellkasa és feje pánczéllal volt fedve, karjai levágva tűntek fel, a mell alatti rész azonban kígyókból állott. " Bővebben lásd: WEBER Samu 1882. 771. p.
