Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A megszabadító hős, és egy kenyérosztó tányér, meg egy ón borospalack összefüggése

nésnek, hogy a hajdúk [a „véres kard" - Bocskai hívó szava által] a magyarság és a vallásszabadság

625 intézményét veszélyeztető ellenséggel, a császári vértes lovassal áll szemben, vív párbajt. II. Azonban a pajzson lévő - a lobogó láng alakja - már csak egy másik síkon kap értelmet, mégpedig a hajdani sárkányölő hős mítoszában. A kerek pajzson megjelenő a lobogó láng alak egyértelműen utal a - hagyományos (tudatos) és nem az újkori (másolt) - népművészetben gyakorta ábrázolt napszimbólumra, a fény hordozójára, amelyet elrabolt az őssárkány.

626 A református templomok fakazettáin is megjelenik a fényhozó alakja, mégpedig a mondabeli Sándor személyében. Kezében nem a Mars eszköze - a fegyver leledzik, mint Nagy Sándornál hanem egy lánggal égő forma.

627 Sándor a fényhozó. Tancs (Erdély, 1676.) tani -, vérrel bekent kardot hordozzanak körül a hunok lakóhelyein és városaiban, s kikiáltó szava hirdesse: Isten szava és a közösség határozata az, hogy ki-ki jelenjék meg itt és itt... fegyveresen, vagy ahogy tud, hogy meghallgassa a közösség tanácsát és parancsát. E szokás a hunok vagy magyarok között sértetlenül megmaradt egészen Géza vezér idejéig, aki Arpád-fia Taksony vezér fia volt." Lásd: IPOLYI Arnold 1854. 505. p. A református vallású helyeken alapjaiban továbbéltek - ha látensen is, de máig élnek - a magyarság ősi hagyományai, és az ezzel kapcsolatos mítoszok emlékei. Gondoljunk csak a református templomok fakazettás mennyezeteire! Bővebben lásd: SZEKERES Gyula 2004. 184-261. p. Lásd: PAP Gábor 2003. 176. p.