Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Mitzbán monda

Hatház-Hadház [Hajdúböszörmény, 1969.] „Vót egy híres vitézkapitány, oszt' vót annak felesíge. Az ű ura oda vót a háborúba, ű meg itthon maratt. Az asszonyho bejárt egy szegíny asszon, oszt' annak gyereke született. Oszt ízít: - Mir így, mir úgy? Oszt' a szegín asszony megátkozta eztet, hogy neki meg legyen hat gyereke. Oszt' úgy is lett. Oszt', hogy az ura meg ne tudja, egy vesszőkosárba kivitte a nádba, hogy valaki megtalálja, majd elviszi. Hanem, íhen vesznek. De az asszony rengeteg pízt tett a ládába. Aztán úgy is vót, egy asszony megtanáta, oszt' fel is nevelte a gyermekeket. Abba az üdőbe törökök vótak itt, oszt' az ember hazakerült a háborubú, az asszony nem mondott errül semmit se. Az lett belüle, hogy a gyerekeik felnőttek, oszt' ahun most Hatház van, nem vót semmifíle lapos, csak kunyhó - vótak, mert halászattal foglalkoztak. Ezen a ríszen vizek vótak még, meg szigetformák vótak. Oszt' csónakokkal jött valami nagy katonaember. Oszt' a hat gyermek kijárt a kunyhó elibe, ahun az asszon nevelte üket. Aztán az úr kírdezte: - Hogy vót, hogy vót? Aztán az asszon elmesílte neki, hogy lettek ezek ilyen egyformák. Megajándíkozta az asszont nagyon sok pízzel, hogy minden gyereknek csináltasson házat. Oszt' úgy is lett, hat kunyhót csináltak. Majd mindig jártak ezekkel a csónakokkal a halászok, osztán ha elindultak, hun' erre, hun' arra indultak. Aztán az egyik mondta: - Menynyünk hatház feli. így maradt rajta Hatház. Nem emlíkszek, ki vót a gyerekeknek az apjuk."

123 MICBÁN MONDA X. [Eszeny, 1972.] „A nagyapám mesélte, hogy mikoron itt éltek a kutyafejű tatárok, akkor történt a mi vidékünkön, Eszeny községben. Volt ott egy Kastély123 HMNA. 351. Laczkovits Emőke gyűjtése. Adatközlő Molnár Sándor (80 éves) Újvárosi utca 61. (Hajdúböszörmény)