Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Bocskai hatalmi jelvényei

Vénusz napja, a „dies Veneris",- mint azt már korábban kifejtettük szoros kapcsolatban állt Bocskai személyével, illetve életének szerencsés történéseivel. így már azon sem csodálkozhatunk, hogy a fejedelmi jelvények első átadása 1604. november 19-én, szintén egy pénteki napon zajlott le. Ahogy azt a „Rerum in vita " latin nyelvű szövegének VI. pontja is bizonyította: „Turcarum Imperatoris vexillum, clavam et frameam, die veneris adtulerunt Cassoviam 19. novembris." Vagyis: „A törökök uralkodójának lobogóját, buzogányát és dárdáját péntek napján hozták meg Kassára, november 19-én."

556 Másodszor már Kolozsvárott jelent meg a török szultán követe Húszain bég.

551 Erről így számolt be Istvánffy históriája: „...Bocskai Erdélybe ment, s Kolozsvárott, miután ott a tartománybeliek esküt tettek, őt fejedelmüknek üdvözölték, amit a csausz, a török szultán nevében, átadva neki a jogart, a kardot és a zászlót, nyomban megerősített."

558 Ugyan erről az eseményről ezt mondja az előbb már említett „Rerum in vita" XV. pontja: „Die veneris discessi et perveni ad Principatum Transylvaniae Claudiopolim, ad locum nativitatis." Ami a következő jelentéssel bír: „Péntek napján távoztam és az Erdélyi Fejedelemségbe, Kolozsvárra, szülőhelyemre péntek napján érkeztem."

559 Egy újabb pénteki nap Bocskai életében! Harmadszorra, Bocskai a fejedelmi jelképek mellé - a török császártól - immáron koronát is kapott: „Cum vezerio die veneris sub Buda conveni, ubi turcarum imperatoris missam coronam 11. novembris accepi. XIX. A vezírrel péntek napján találkoztam Buda alatt, ahol a törökök uralkodója által küldött koronát elfogadtam [1606.] november 11-én. Háromszor, és mindig péntek napján! Lehet, hogy a néphagyomány nem minden alap nélkül tartotta fejedelmét kiválasztottnak, akit az Isten a magyar nép megmentésére rendelt? De térjünk vissza arra - a korábban már felemlített - ősi szokásra, amely Bocskai és az általa vezetett hajdúk körében még elevenen élt. Mint fentebb láttuk, Szamosközy ezen adatot egyértelműen kiegészíti és bizonyítja, hogy ekkor egy kardot is kapott a fejedelem. A Rerum in vita teljes latin szövegéhez lásd: ERDÉLYI TÖRTÉNELMI ADATOK, III. 1855. 96-97. p. A fejedelem kolozsvári megérkezéséhez és a fejedelmi jelvények átadásához lásd: ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK, V. köt. 306. p. ISTVÁNFFY Miklós 1962.458. p. ERDÉLYI TÖRTÉNELMI ADATOK, III. 1855. 96-97. p.