Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Két év, két hónap két nap a „fejedelemségben”
A hagyománnyal kapcsolatosan elgondolkodtató, ugyanakkor erősítő jelleggel hat az a párhuzamos hagyomány is, amely Szent István tevékenységéhez is hasonló gondolatokat társít, csak éppen ellentétes előjellel. Mindkét hagyomány közös eleme az erőszakos térítés motívuma, de míg Szent István a pogány magyarokat térítette meg három esztendő, három hónap és három nap alatt 482 , addig - ugyancsak a néphagyomány szerint — Bocskai a két év, két hónapi és kétnapi fejedelemsége alatt hajtotta igába a Habsburg birodalmat, szerezve meg a reformátusoknak (mellett) a vallásszabadság, és a magyarság számára a béke intézményét. Mennyire felemás érzéseket kelthet ezen két változat a tartami összevetést követően! Míg Szent István a katolikus hittel térítve tartotta meg a magyarság ügyét, addig Bocskai István még a pogány törökkel szövetkezve védte meg a magyar érdekeket éppen a katolikus túlkapások 483 magyarpusztító tervével szemben. Bocskai István végtisztessége A fejedelem - még halála előtt, érezve annak eljövetelét - titokban 484 testamentumi rendelést tett, amelyben temetésének módjáról és annak helyéről is szólott: „Mi a mi temetésünknek helyét rendeltük Erdélyben, Gyulafehérvár ott, mint szerelmes hazánkban, minthogy az odavaló fejedelmek ott szoktak eleitől fogva temetkezni. Kérjük őkegyelmeket szeretettel, nemcsak pompával, sem nagy költséggel, hanem amint állapotunk A magyarok Szent István e térítését követően 333 esztendeig olyan jámbor és istenfélő életet éltek, hogy semmit nem kezdtek és végeztek Istenhez való fohászkodás nélkül. Lásd: RUFF Andor 1938. 56. p.; illetve MAGYAR Zoltán 2000. 142-143. p. A Bocskai halálát követően is megmaradó katolikus ellenesség kiváló példája a: „Cantio de Transylvania et de Consillio Paparum contra Haydones Equitum."című vers, melynek e helyett csak két strófáját idézzük: „Pápa akaratja: egy magyart másikra / Támasszon egymásra: őket elfogyassa; / Ezt mondván Rómában sok barát kaczagja / Hogy eretnekségért Isten ostorozza! Hlyen híre-neve most az magyaroknak / Szép tisztösség bizony, mert csak hurogatnak, / Hitötlennek mondanak, vakoknak neveznek, / Pápa követői ezzel orzúl vernek. Lásd: THALY Kálmán 1871. 324-329. p. December 17-én - vasárnap - magához hivatta lelkipásztorát, Alvinczi Pétert, tanácsosát és kincstartóját Eörvendy Pált, és „secretárusát" Péchy Simon deákot - kit végrendeletének végrehajtójává is tett - „érezve testében annyi időtől fogva való betegsége miatt erőtlenségét" tollba mondta testamentumát. Ide lásd: LENCZ Géza 1907. 79. p. Lásd még: ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK, V. kötet. 318. p.
