Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Két év, két hónap két nap a „fejedelemségben”
és a' mostani időnek fogyatkozása szenvedi, temessenek el bennünket tiszteségessen. " 485 S, bár a fejedelem egyszerű temetést akart, Homonnay - mint fejedelem jelölt - minél fényesebb temetést kívánt. így az előkészületek az egész januárt igénybe vették. Erre az időszakra tehető az ún. emléktárgyak kiosztása is, amelyek mindegyike Bocskai hagyatékát 486 képezte. Ezt azonban élesen külön kell választanunk a végrendeletében meghatározott hagyatékozástól, melyben többek között nem feledkezett meg arról az asszonyról sem, akinek - mivel a fejedelem szinte minden vagyonát és értékét pénzzé tette és szétosztotta a szabadságharc kezdetén - adósa maradt: „Kun Istvánné asszonyomnak Kerekiben, amely 600 forinttal adósak voltunk, megadassék." A fejedelem végrendeletében felsorolt örökösökre itt most nem térünk ki, csupán említést teszünk arról, hogy a végrendelet által meghatározott adományok nem képezték elemét ezen fentebb említett emléktárgyaknak. Azonban említést kell tennünk a testamentum azon részéről, melyben a fejedelem, a Habsburg uralkodónak, és testvérének, mind a török császárnak ajándékot rendelt: „Hagyjuk őfelségének a török császártól küldött köves szablyának az egyikét és a tarka lovat szerszámostól, amint a vezér nékünk adta, öltözve vigyék őfelségének. Mátyás herceget őfelségét is követjük, hogy hasonlóképpen mindenekről őfelsége nékünk megbocsásson. Hagyjuk őfelsége számára is egyik köves szablyát és egy lovat öltözetivei együtt. Török császártól pedig, őhatalmasságától, nagy háládatossággal veszszük minden hozzánk való, kegyelmes jóakaratját, hogy a mi állapotunkat nem tekintvén, minden kegyelmességét mutatta előmenetelünkre. Kit, ha Isten életünket nyújtotta volna, minden engedelmes haladással megszolgáltunk volna őhatalmasságának. Mostan őhatalmasságának mit hagyni olyat nem tudtunk, hanem szinte az őhatalmassága méltóságához illendő ajándék is. De mégis, minthogy keresztény császárok tárházából költ ritka marha, a gyöngy sárkányt hagyjuk ajándékon őhatalmasságáLásd: SINAI Miklós 1790. 77-78. p. Itt jegyzendő meg, hogy REISZIG Ede szerint Bocskai István 1595-ben kelt végrendeletében még: „Kis-Marján szülői mellett az általa építtetett sírboltban kívánt pihenni." Lásd: BIHAR VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. II. 3. Bocskai saját maga is készített leltárt kincseiről, amely ha töredékesen is, de fennmaradt az utókor számára. Azonban ezen összeírásban kizárólag ékszerekről tesz említést, így abban hiába keressük a halála után kiosztott emléktárgyakat. Az összeírás megmaradt töredékét közli: SZABÓ Károly 1878. 146-153. p.
