Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A Bocskai énekek néprajzi vonatkozásai

Kísérjetek el be ty ötet Erdélyben, Az urak székekben hadd űllyenek helyben, Leszen jövendőben czak hamar időben, Hogy ö nemzetünkben lesz emlékezetben. Hadat szállítani, törökkel alkunni, Nemettel tractalni, erös frigyet kötni, Népet guberálni, meg telepíteni, Meg válik hordozni, ki lesz czendesz alomban. No ez Isten dolga, ty ötet azomban Fogjatok agyában, szomorú boltyaban, Vigyetek az sirban, utolsó hazában Holott nyugvásban, lesz czendesz alomban. De az vitel közben, keseredett szűben, Sírjatok leiekben, ezt mondván ezenben: Az kihez eltünkben bisztunk leg erösbben, Azt teszszűk az földben romlandó selyeben. Magyarok bölcz attya, nemzetem szanoja, Az kit czak mutata Isten -s- meg el hiva, Judas maradeka kit pénzért el olta, Es minket el ronta, tőled hogy meg foszta. Immár az irigység, nem bant semmi inseg, Drága test, bekeseg legyen mar, könnyebseg, Testedben szép épsegh, lelkedben czendesseg, Christusnal diczösseg, örökös fényesség. Országod országnál jobb legyen ez rosznal, Kit romlásban hagyal, mert ugy-is talalal; Immár minyajunknal siralmas bánatnál, Nem marad az bunal, egyéb ohaytasnal. Többet nem szolhatunk, téged im itt hagyunk, Most czak my siratunk, kik szegények vagyunk, De jövendőt mondunk, hamar időt hagyunk, Orsagostul sirunk raytad es zokogunk.