Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Bocskai hármas koporsója

Adgya Isten jora, mit szivünk vádolva, Gonoszt tavosztassa, tölűnk el fordicza, Hazánkat meg tarcza, bekesegben hozza, Az ki magyar tagja, tudgyuk ezt kivannya."

468 Ezen fentebbi, Bocskai-énekek kapcsán vetődik fel a fejedelem halálához és temetéséhez kapcsolódó azon hagyomány, amelyben említés tevődik Bocskai koporsójáról is. BOCSKAI HÁRMAS KOPORSÓJA A századok folyamán Bocskai koporsója már-már Attila hármas koporsójának

469 mintájára elevenedett meg a nép képzeletében: „Még el sem temették a hajdú királyt, csak a hármas koporsót kisérték utolsó útjára mikor már megkezdődtek a torzsalkodások, ..." - tartja nemcsak a néphagyomány, de a tudomány művelője is.

470 Felvetődik a kérdés, miként fejlődött hármassá a fejedelem testét burkoló koporsó? Egyáltalán tudjuk-e, milyen koporsóba zárták a fejedelem földi maradványait? A fejedelem halálát követő legkorábbi históriás énekek pontosan tudni vélik erre is a választ. Elsőként azt a magyar nyelvű históriás éneket kell megemlítenünk, mely Bocsai életének fontosabb állomásait kíséri végig.

471 Ebben, ha csak nehezen is - a versszak töredékessége miatt -, de mégis értelmezhetően kiviláglik, hogy a fejedelmet - e históriás ének 362. és 363. strófája szerint - ón koporsóba zárták: „Vy esztendőit koporsóban ... / Minden rend ezt ke... / Testet vrrak öltöztet ... / Koporsoiat ... / Feiet koporsóban eköss... / Mint feiedelmet ... / Mit tistesseg keüant azt ... / Egj on koporsóban a ,.."

472 Felmerül a kérdés, miből alakulhatott mégis ki a hármas koporsó képzete, mely egy vas, egy ezüst és egy arany koporsóról tesz említést? 8 Lásd: RÉGI MAGYAR KÖLTŐK TÁRA 1959. XVII. sz. 1. 365-369. p.; illetve lásd még: MIKÓ Imre 1855. 104-108. p. 9 A hármas koporsó néphitbeli értelmezéséhez lásd: SZEKERES Gyula 2004. 333-382. p. 0 Lásd: BOLDISÁR Kálmán 1936. 65. p. 1 Hiányosan közli: KOZOCSA Sándor 1936. 61-69. p. A teljes, de a rongálódás folytán még így is töredékes, de a Kozocsa által közölttől lényegesen teljesebb változatot lásd: RÉGI MAGYAR KÖLTŐK TÁRA 1959. XVII. sz. 1. 269-298. p. 2 A históriás ének idevonatkozó részletét lásd: RÉGI MAGYAR KÖLTŐK TÁRA 1959. XVII. sz. 1.295.p.