Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Kismarja vagy Kolozsvár?
Mint a fentebbi kátéból való részlet is jól példázza, mindkét nótárius azonos alapokhoz nyúlt vissza, azzal a különbséggel, hogy utóbbi nyilván merített elődje írásából is. A közvéleményre azonban egyértelműen a Habokai-féle kérdés-feleletforma hatott, illetve hatott vissza a legjobban. Ahogy azt fentebb is láttuk, a nép körében ismert hagyomány már nem minden alap nélkül való volt, hiszen annak keletkezését és ismeretét már a Habokai-féle kérdés-feleletsortól függetlenül is korábbra datálhatjuk. Nyilvánvaló azonban az is, hogy míg kezdetben maga a kiváltságlevél megfelelő része hatott a közösség tudatára, addig a későbbiekben már a tudatos tanítás formája bírt meghatározó erővel. Főként, hogy a kezdetektől fogva - a kornak megfelelő tanítási módszert alkalmazva - a közösség tagjaiba szinte belesulykolták a tudnivalókat úgy, hogy már abban a korban is létező, de a saját mikrokörnyezetük által vallott ismeretekkel és tanításokkal ellentétes hagyományt mutató tudati tartalmakat - legyen az orális vagy írásbeli - egyértelműen elutasították: „Ezen B. E. Fejedelem Bocskai Istvánról s ennek jeles cselekedeteiről láthatni és olvashatni sokakat az Históriákban, de Kis Mária Várossá, minden igaz és értelmes lakossainak elég azt ezen Protocollumból tudni, hogy ez ezen Nemes Városból származott". Azt a párhuzamosan létező hagyományt próbálhatták kizárni ezzel, amely legalább annyira impulzívan élt, csak azért, hogy az adott közösség a fejedelem születési helyét magának vindikálhassa. Ez egyébként teljesen természetes folyamat a népi hagyományozódás és a közösségi tudat kialakulásának folyamatában. Gondoljunk csak arra, hány település: — Purustyán, Kövesd és Egeres is 28 magának formálta a jogot arra, hogy a Bocskaihoz legalább annyira kapcsolódó Micbán történet helyszínét, így az elsődleges csodás születés helyét magáénak vallja. Egeres vára 28 Ehhez lásd: KARÁCSONYI János 1890. 125. p.
