Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Kátay elfogásáról, árulásáról és haláláról
Gyulai L. Gábor által lejegyzett história (1766.) „Említett Fejedelemnek Cancelláriusa Kátai Mihály uramnak megétetésével vádoltatván Januarius havának 13 dlk napján 1607 dlk esztendőben 5 órakor reggel fogházából Kassán ki hozattatván, hat Hajdúk által, a' Pellengérhez vitetett, és ottan öszve vagdaltatott az háta és fél ábrázattya egészen maradott, a többi része darabonként mint egy nyolczad fél óráig ottan maradott a neve Hóhér által a Pellengérre szegeztetett és ki kiáltatott, hogy valaki az ő ártatlanságáról szóllani merisz lene hasonló halállal ölettessék meg. Katáinak egy szóigája négy gyermekkel együtt elvagdaltatott, testeket öszve szedték és egy lepedőbe betakarván Feleségéhez vitték, de tüdeje, májjá és szíve ottan maradván a gyermekek egymást hajigálták vele." 440 Hasonló véleményen van - nyilván nem mentesen földije Gyulai L. Gábor írásától - néhány évtizeddel később Habokai Márton is, aki kérdés-felelet, egyfajta káté formátumban foglalta össze a Kismarja községgel kapcsolatos tudnivalókat. Habokai Márton kátéja (1795.) „Ks: Mitsoda halállal halt meg ez a Fejedelem? Fs: Erőszakos halállal, mert a Secretariussa Kátai Mihály mérget adott bénéki ..." 441 .. ."Ks: Hát Kátai hogy lakolt meg gonosz tselekedetéért? Fs: 1607-ik észtben Januáriusnak 13-ik napján a tömlötzből a pellengérhez vitetvén, ottan a teste darabokra vagdaltatott, és hóhér által ki kiáltatott, hogy valaki az ő ártatlanságáról merészelne szóllani, hasonlóképpen fogna meg büntettetni." 442 De, mint Nyáry Pál leveléből tudjuk, ez a hivatalos törvénykezés sohasem valósult meg: „nekem az volt a szándékom felőle, hogy onnét más helyre vitessem s törvényig tartsam" - írja, de ugyanakkor felmentést is ad Kátay meggyilkolására: „tudom, hogy a törvény sem mentette volna meg életét". 443 Ezt a megállíthatatlan „fejlődési" folyamatott kiválóan szemlélteti Sinai Miklós leirata, melyet 1790-ben adott közre a következő címmel: ü Lásd: MOLNÁR Balázs 1940. 251. p. 1 Közli: TAKÁCS Béla 1975. 25. p. 2 Közli: TAKÁCS Béla 1975. 27. p. 3 Lásd: SZILÁGYI Sándor 1878. 865. p.
