Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Nincs több „segítség”
A lengyel király udvarából - a fejedelem saját kérésére - hozatott zsidó Eleazar több mint három hónapig kitartott a fejdelem mellett. Tette ezt mindazok ellenére, hogy praktizálása mellett, a fejedelem többször is újabb orvost kért. Megjegyzendő, és a fentebb közölt levélrészletekből is egyértelműen kiderül, hogy a fejedelem mindezt Illésházy befolyása alatt tette. Természetesen nem hanyagolhatjuk el egy beteg ember mindent megpróbáló belső kényszerének motivációját sem, főként, ha azt egy közvetlen bizalmasa is megerősítette számára. Ugyanakkor nem tehetjük meg, hogy ne szóljunk arról a levélről, amelyben - az akkor már betegsége miatt kétségbeesett Bocskait Illésházy arra a hitre akarja rávenni, illetve elhitetni a fejedelemmel ahelyett, hogy az általa megígért, pontosabban beígért orvosokat eljuttatta volna a fejedelem gyógyulása érdekében -, hogy minden bajok forrásának, így betegségének okát is a hajdúkban kell keresnie! Mondván, ha lecsendesíti őket, akkor meg is fog gyógyulni: „mert a hajdúknak iszonyú, utálatos sok gonoszságok, az szegény népnek keserű könnyhullatások átalhatották az eget" és ezért büntette az Isten betegséggel a fejedelmet. 409 Itt kell megemlítenünk, hogy a hajdúk sem voltak jó véleménnyel Illésházyról, amit a Homonnay Bálint naplójának bejegyzése is igazol: „1. Novembris. Mai napon jöttek vala hozzám a hajdúk kapitányi, és Illésházy uramra panaszolkodván azon kértek, hagyjak szabad utat nekik, és reá menvén megölik, mert sok gyalázatos irkálásokkal illeti őket, kiket nagy nehezen beszédemmel lecsendesítettem." 410 Hogy e levelében ekkor Illésházy melyik népet értette, azt könnyű meghatározni! Illésházytól idézett levélrészlet pontosan azon gondolatokra építkezett, amelyet maga Bocskai István még 1605. július 28-án fogalmazott meg. Ugyanarról szól, amiről maga Bocskai is polemizált, csak éppen ellentétes előjellel. Bocskai, - Illésházyval ellentétben - éppen arról beszélt, hogy miként viseltetett a [Habsburg] nép, és uralkodóház a magyar néppel: „... mert megismertették még mikor híven szolgáltunk is nekik, micsoda szívet viselnek hozzánk, s mint tartották is meg az plenipotentiájok mellett tett fogadásokat is nekünk, s ki hihetne most, mód nélkül megbántottak levén tőlök, nekik, a kik mostan sem hihetik, hogy fájhatott az mi ő tőllök adaLásd: NAGY László 1985. 130. p. Homonnay Bálint naplója. Lásd: CSONKA Ferenc - SZAKÁLY Ferenc. 1988. 131. p.
