Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Bocskainak háromszor is halálhírét keltik
percipio ipsum Boczkay extinctum Pestis valde grassatur, moriuntur plurimi, pauci retinentur." 346 Ezekben az időben ezen álhírt már itthon is általánosan elterjedtnek kell minősítenünk. A három fentebbi- Bocskai haláláról tudósító - álhír időpontja több szempontból is jelentőséggel bír, mely egyben több kételyt is megfogalmaz a históriák hitelességével kapcsolatosan. Egyrészről felveti azt a gyanút, hogy a többször hangoztatott időpont, miszerint Kátay 1606. október 15-én - az álmosdi csata évfordulójának tiszteletére - adott vacsorán, lassan ölő méreggel étette meg a fejedelmet nem tartható fenn. A betegség jeleiről maga Bocskai tájékoztatta Illésházyt még május 25-én írt levelében: „Magunk felől írhatjuk kegyelmeteknek, hogy nagy hirtelen az Úristennek látogatásából fölötte nagy nyavalya talált vala mennünket, elanynyira, hogy életünknek megmaradása is mind magunknál s mind egyebeknél igen kétséges volt. Mindazonáltal legyen áldott az Istennek szent neve, tegnap déltül fogva valamennyire könynyebbülésünket érzettük és most immár jobb reménységben vagyunk." Néhány nappal később ugyanezt erősíti meg levelében: „Magunk felől írhatjuk kegyelmednek, hogy az kegyelmed elmeneteli után nagy hirtelen oly kemény nyavalya talált vala bennünket, ki miatt csak egy óráig való életünket is nem reménlettük, kit kegyelmednek, csak magának, igen bízvást írunk. De az Úristen nagy jóvoltából könyörülvén rajtunk, újonnan adott ismét ez világra bennünket; most immár életünk megmaradása felől, legyen ő szent fölségének hála, jobb reménységünk vagyon és leszen is naponként." 347 A história azonban említést tesz egy másik időpontról is, amely 1606 nyarára teszi a mérgezés időpontját. Itt kell felhívnunk a figyelmet egy különös egybeesésre, ami némi elgondolkodásra is okot adhat. Nevezetesen arra a körülményre, hogy Bocskai május végén történt heves rosszullétét követően a fejedelem kancellárját - Kátayt - nem találjuk a fejedelem közvetlen környezetében. A korabeli híradások arról tudósítanak, hogy a júniust Kátay már Kassától távol töltötte. Lásd: MAGYAR TÖRTÉNELMI OKMÁNYTÁR 1859. III. k. 221. p. Lásd: TÖRTÉNELMI TÁR 1878. 274. p., illetve további állapotához lásd még 277, 303. 304. 852. p.
