Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Bocskainak háromszor is halálhírét keltik

szakolja a magyarság számára a régóta óhajtott és vágyott békés állapotokkal együtt a vallásszabadság intézményét is. Ugyanakkor a magyarok részéről - ha nem is nyíltan -, de burkoltan két szembenálló fél nézett farkasszemet egymással. Ebben a szemben állásban Bocskai már csak a harmadik, a „szenvedő fél" alakjának szerepét kapta. A kétféle állásponthoz két személy is társult, egyrészről a mindenáron megegyezni kívánó Illésházy, és a további harc felvállalását hangoztató Kátay, akinek a békekötésről az volt a véleménye, mint hajdan Bocskainak is. „Ezek a feltételek nem szabadságot, hanem minden szabad ember előtt gyűlöletes szolgaságot helyeznek kilátásba, pedig ha már nem sikerült ezt a jármot összetörnünk, inkább tovább is fegyverrel védjük magunkat, mintsem fejet hajtsunk méltatlan feltételek előtt!"

342 BOCSKAINAK HÁROMSZOR IS HALÁLHÍRÉT KELTIK A fentebb már idézett Szepsi Laczkó Máté históriai adataival ellentétben nem csak néhány héttel a fejedelem tényleges halála előtt indultak meg azok a híresztelések, melyek Bocskai haláláról tudósítottak, hanem annál már jóval előtte. 1606. július 13-ikáról Illésházy arról értesíti Bocskait, hogy - míg ő a béke létrehozásán fáradozik, Bécsben már a fejdelem halálhírét keltették, mint írja

343

: „Viennae 13. Julij 1606. ... Ide fölséged hót hírét hozták vala, kitül az úristen oltalmazza, mind fölségedet s mind az szegény magyar nemzetet, bizonnyal írhatom fölségednek, hogy mind az herczeg s mind az fő nép bánkódtak rajta, azt mondták, immár ezzel ím megbékélhettünk vala, ki tudja az kit utána fölemelnek, mint járunk azzal."

344 Egy hónappal később 1606. augusztus 20-án Illésházi neje, Pálfjy Kata levelében egy olyan „gonosz hírről" szól, amelyben a fejedelem halála esetén való zavarról tesz említést.

345 Ismételten csak egy hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy 1606. szeptember 27-én Bécsben ismét a fejedelem haláláról beszéljenek: „Vienna 27. Septembris. Hodie, Deo laus, pacis tractationi finis imposita. Legati principi valedixerunt, eras abituri. Quomodo negotium successerit ignoro. Dum literis seribendis inhaereo ecce pro certo ex Hungarico Sacerdote Ide lásd még: NAGY László 1985. 122-123. p. Itt jegyzendő meg, hogy Illésházy ekkor - a maga hatvanöt esztendejével - idősebb, mint maga a fejedelem. Lásd: NAGY László 1985. 121. p. SZILÁGYI Sándor 1878. 282-283. p. LENCZ Géza 1907. 78. p.