Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A valós és a mennyei alagutakról

Demetrius az ipának az vajdának igen sok szép gyöngyököt, mely volt mértékben négyszáz és tizennyolcz lót, mely tészen tizenhárom fontot és két lótot, mert egy fontban harminczkét lót vagyon. Ezenkívül több sok szép ajándékokat, fekete róka bőröket, nusztokat, igen szép lovat drága szerszámokat, és három kelecsén madarat, melyet az lengyelek hinak belajesur, azaz fejér tónak, egy erős Muszkaországban levő várról, melynek Belajesur neve. Itt tartja az muszka az kincsét, mert igen erős hely. Ez helnek nevétül nevezik az lengyelek az kelecsen madarat. Továbbá az leány mátkájának küldött Demetrius ötvenezer forintot, az szendemiri vajda fiának is az sógornak ötvenezert. És ilyenképpen az muszka fejedelem bement az atyja országába, nagy sok szerencséken által menvén, mint egy Mátyás király. Továbbá ím ez három kelecsén madárnak egyikét küldötte volt az szendemiri vajda az fejedelemnek Bocskaynak Kassára, igen szép szerszámmal, mert az lábán való csergő merő arany volt, kettő az két lábán. Az madár kapája vont aranyból volt, gyöngygyei fűzött, az lábán való zsinór is, és minden egyéb hozzá való vont aranyból és gyöngyökkel volt. Az fejedelem igen jó néven vötte, és igen kedvelte, de nem tudák tartani, mert az fejedelem Kátay Mihály az cancellarius kezéhez adta volt, hogy szorgalmatoson viseltesse gondját. De semmi nem lött benne, mert kevés nap múlva megölék, nem tudták jól gondját viselni; mert először az szárnyában két tollat az sugártollát kiszakasztották titkon és kecske hússal tartották, melyet ű nem szokott, és úgy megbetegedvén, megholt. Kétszáz aranyat megért volna, és fejedelem többen sem adta volna el."

235 A VALÓS, ÉS A MENNYEI ALAGUTAKRÓL Az alagutak mindig is kiemelt szerepet játszottak a nép hagyományában. Különleges, rejtélyes szerepük által csaknem minden várral, és kastéllyal kapcsolatos mondáknak szerves részét képezik ezek az alagutak. Azonban ezen alagút mondáknak - bármennyire furcsán is hat - mindenesetben valamilyen történeti, (és) vagy misztikusnak ható alappal kellett rendelkezniük ahhoz, hogy bekerülhessenek a nép emlékezetébe. A mondai hagyomány egyik részét képezik azok az esetek, mikor a várakhoz ún. menekülő alagutakat képeztek ki, melyeket utolsó esélyként SZILÁGYI Sándor 1892. 420-424. p.