Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
A valós és a mennyei alagutakról
használhattak a végveszélybe került várvédők. 236 Ezt a típust példázza, és a népmondában is meglévő elemet támasztja alá a sólyomkői alagút megléte, illetve annak leírása is: „E romok [Sólyomkő várának] déli oldalára lekerülve, mintegy 10 ölnyi magasban egy rejtett barlang-nyílást veszünk észre a szikla-oldalban, s midőn a nem nehéz úton feljutunk oda: egy barlang áll előttünk, bejárata egy ölnyi keskenyre elszűkítve kőfal berakása által, melyen az ajtó helye kétségtelenül látszik. Hihetőleg valami titkos kijárás volt a szikla-várból." 237 A mondai hagyomány másik pólusát mutatják azon alagút mondák, melyek első hallásra felnagyítva tárják elénk ezen alagutak méreteit. Ezekben az alagutak irreálisnak ható méretei nem a nagyotmondás, a félrevezetés példázatai, hanem sokkal inkább a rejtélyesség, a misztikum fokozói. Ilyen alagút mondákról beszélünk Bocskai Nagykereki várát illetően, mely a hagyomány szerint összeköttetésben állt több várral is: „Nagyon jól tudták eleink, hogy ez a kastély magátul omlott össze. De megásták. Még a tanács, a kössíg is megengedte nekijek, hogy ássanak. Körül vót a kastély téglával. Még az én nagyapám hozott belőle téglát. Itt nem vót alagút ez alatt a vár alatt, mint Kereki alatt. Most már el lett egyengetve. A Kereki vár a bihari várral, alagúttal vót összekötve. Oszt ezen az alagúton ment a felmentő sereg, amikor a várat megtámadták. Úgy vertík meg Barbiánót. A váradi kapitány vót ez a Barbiánó." 238 Érdekes momentum - ami egyben a néphagyomány ésszerűsége mellett annak tényszerűségét is jelzi -, hogy a valós vagy a misztikumbeli alagutak létét csak akkor jeleníti meg, ha az valamelyikkel kapcsolatba hozható. Ha egyik sincs jelen a tudati tartalomban, akkor nem keres okot rá. Még akkor sem, ha Bocskai emlékének, illetve saját településének „érdeke" folytán ez kívánatos is lehetne. A néphagyomány nem tud hazudni! Mert, ha ezt tenné, megszólnák: Nem úgy vót az! Nem teheti, mert Ilyen szentjobbi alagút-hagyományról adnak számot azok az esetek, amikor alagútszerű pince építményekre akadnak az emberek: „Úgy vót, hogy a templomtól, a templom alatt ott van egy pince, és a pince olyan alagútszerűség, hogy az egész feljött ide a kolostorhoz. A templomtúl egy olyan alagútféleség. Mindig így mesélték nagyapáék." Csornánszky Erzsébet, 72 éves. Szentjobb, 1997. Lásd még: MAGYAR Zoltán 2000. 55. p. K. NAGY Sándor 1883. 75. p. Egeresi Mihály 70. é. Kismarja (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése. DMA.-NGy. 397. sz. 6. p.
