Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Historiás énekek Bocskai Istvánról

Ezt támasztja alá az is, hogy - a versezet megmaradt elemeinek számát tekintve is - olyan egységes rendszert takar, amely átfogja (átfoghatta) a fejedelem egész élettörténetét. Sajnálatosan a megmaradt részek már „csak" a törökkel - a Habsburg ház ellen - kötött szövetség előkészületei­től kezdve számolnak be a történésekről. így a versezet tartalmi vonatkozását tekintve, a történések sorába köz­vetlenül az álmosdi győzelmet megelőző időkbe kapcsolódhatunk be. Utalás történik a németek szervezkedésére, melyről - a história írója sze­rint - Bocskai már értesüléssel bírt. Szemléletes képet fest a két ellensé­ges tábor készülődésről. Míg Bocskai esetében - a nép együtt érző szere­pe mellett - a folyamatosságot is hangsúlyozza. A készülődés során a fejedelem tábora és annak létszáma egy maroknyi csapatból napról-napra növi ki magát: „Minden felől nép vgan reia fut vala, / Gültön gül tábora sokasul vala.", szemben a császári seregekkel, melyeknek mind felszerelt­sége, mind létszáma, és készültsége messze meghaladta Bocskai akkor verbuválódó seregét: „Sep taraskokat vontattanak alla, / Bockaj Jstüant vk keresik vala, / Pec hadaüal ösüe sallottak vala." Az álmosdi csata során kiharcolt győzelem folyamán említett esemé­nyek sorából kiemelendő az a motívum, miszerint ezen küzdelemben Bocskai hajdúival együtt már török csapatok is harcoltak: „...Állat kiáltanak, /.. .el cüdalkozanak."E sorok azt a tényt vetítheti elénk, hogy a török egységek Bocskai oldalán való szereplésével csak a harc során szembesült a császári hadakat vezérlő „Pec János" is. 222 Azonban jelen tanulmányunk kereteit meghaladná a história tételes elemzése, így most csak arra vállalkozunk, hogy annak, bizonyos szem­pontból kiemelendőnek tartott elemeit megemlítsük. Különösen fontos kiemelnünk, hogy a história megőrizte számunkra azt a Bocskai koronájával kapcsolatos hagyományt is, miszerint a török császártól kapott korona hajdan a világhódító Nagy Sándor koronája volt: „Koronának nagj szép ... / Sándor kiraljtül ... / Tiszta arranibül ... / Drága szép köü... / Görög casarra Sándor .../ Sultan Süliman ... / Mikor görög ... / Tar hazába az ..." Mint a versszakok - ugyan töredékes - tar­talma mutatja, a korona néphagyománybeli útjára is megfeleltetést ka­punk. Eszerint a korona a görög császárok tulajdonába került, majd az, Konstantinápoly elfoglalásával került a török szultánok kezébe. A török csapatok álmosdi szerepléséről a történeti források sem tudnak! 150

Next

/
Oldalképek
Tartalom