Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)
Bárói ágak - A bárói ág máig élő tagjai
Régi magyar családok 12. 94. kép Báró Fiáth Géza elsőszülött fiával, Bélával 1944-ben 1942-ben megszületett első fiuk, Béla, majd 1944 februárjában a második, László. Fiáth Gézát 1944 szeptemberében behívták katonának. Érsekújváron keresztül Lengyelországba került az alakulata és a lengyelországi Szczecin környékén szovjet fogságba került. Felesége a kétezres évek elején írt önéletrajzában, az akkor már másfél évtizede elhunyt férjével történtekről így írt: „1944-ben a németek parancsára mindenkit besoroztak. Géza valamikor, mint sorköteles, sérült volt egy lovasbaleset következtében, így sosem volt katona. 1944-ben mégis, mint karpaszományost106 elvitték Érsekújvárra, majd kiképzésre, az Odera menti Szczecinbe vitték, ahol 1945 áprilisában orosz fogoly lett. Harkov és Szmolenszknél erdőt 106 A második világháború végéig az érettségizett vagy annál magasabb iskolai végzettséggel behívott katonák elnevezése, potenciális tisztjelöltek, megkülönböztetésül a katonazubbony úján, a csukló felett kb. egy centiméter széles színes szalagot viseltek. A karpaszomány kiváltságokkal járt. irtott, majd hastífuszt kapott, és majdnem meghalt. Egy állatorvos barátja ápolgatta, nagyon akart élni a gyerekekért, és ez tartotta benne a lelket, és próbálta nyelni a savanyúrépa levest és kenyeret. Majd amikor úgy-ahogy meggyógyult, dolgozni nem tudott, dobálták egyik kórházból a másikba, és nem akarták elhinni, hogy magyar, így nem küldték haza. Végül is Drezdába toloncolták át. Ott bányában dolgozva szerzett pénzt és tudott eljutni a berlini követségre, de azok sem tudtak neki segíteni. Azt a tanácsot adták, hogy menjen Passauba, ott magyar árukat küldenek olykor haza, talán ott tud valamit tenni. 1947. május végén egy passaui rakomány (kocsi, lovak) alatt el tudott bújni barátjával, és hazatért.” Miközben Fiáth Géza orosz fogságba került, családja is veszélyben érezte magát otthon. Felesége naplójában erről az időszakról a következőket írta: „Anyósom, hogy megözvegyült, minden erejét latba vetette. Hogy unokáit biztonságban tudhassa, elhatározta, hogy echos szekeret szerel fel, s ha kell, menekülünk. Tudomásunkra jutott, hogy néhány helyen az oroszok cudarul elbántak 98
