Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)
Bárói ágak - A bárói ág máig élő tagjai
Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története az arisztokratákkal. A sebesült katonákat agyonlőtték, s rokonaink közül is úgy Sennyei Ferencet, aki védte lányait; mint Apor Vilmos püspököt, Győrött, aki védte a lányokat, asszonyokat; Móron egy Széchen házaspárt. Szóval lassan elkezdtünk készülődni. 1944. november 4-én két kocsival nekiindultunk, anyósom egy lányt is rábeszélt, hogy jöjjön velünk. Én a két gyerekkel és egy segítő fiatalemberrel indultam, aki hajtotta a lovakat. A kocsi belseje jól ki lett párnázva, takarókat is sokat beraktam, alul két nagy koffer ruha, fehérneműim közt értékeim (ezüst), aztán még élelem, hús, liszt, búzadara, kenyér, tojás, stb. Első éjszaka Nagydorog, Széchenyi-kastély, majd Mór, Aka, Kisbér, itt csatlakoztunk Némethy Józsefékhez. A sógor a méntelep parancsnoka volt. Később még két méntelep csatlakozott hozzánk, a mezőhegyesi és bábolnai, és a menet megindult. Egy ideig Mihályiban várakoztunk, majd 1945 januárjában nekiindultunk Semmeringen át egész Linzen át Salzburgig, amíg az amerikai zónát el nem értük. Az amerikaiak kedvesek voltak, a koszt biztosítva volt egy volt Gőring birtokon. Faházakban laktunk, nagy istállókban a lovak és a legénység. Majd idővel a béketárgyalások után megszerveztük a hazatérést, egy másik ismerőssel, aki tudott nyelveket. Tárgyaltam sógorral együtt az amerikai vezetőkkel, így láttam Salzburgot, Linzet. Jártam Gmundenben, a gyönyörű tó partján. Sőt egy pressbaumi osztálytárssal is összeakadtam. December után megindultunk haza, és karácsonyra otthon voltunk. Körmend volt az első állomás, ízelítő arra, hogy mi vár ránk. A Batthyány kastély üresen állt, ablak, ajtó leszedve, de azért jobb volt, mint kint éjszakázni. Nem volt só, nem szereztünk be Ausztriában. Bizony ez három szomorú hónap kezdete volt. Szedresi kúriánk is üres volt, így a szomszéd Tengelicen a Gőzsy család fogadott be minket, amíg otthonunkat elrendezzük. Rózsa sógornőmmel mentünk takarítani és összeszedni valamit, hogy letelepedhessünk. ... A szedresiek segítettek és mindig akadt valami, amit visszahoztak, szekrényt, ágyat, székeket, gyerekkocsit, foteleket, szép asztalokat, de 1952-ben ismét elvették tőlünk, amikor kiutasítottak a házból és a faluból.” A 26 oldalas önéletrajzában Fiáth Gézáné részletesen leírja a Serényi és a Fiáth család második világháború utáni megpróbáltatásait, meghurcolásukat. 1948-ban megszületett harmadik fiuk, Tibor, majd 1951-ben János, 1953-ban Tamás, 1955-ben Miklós és 1961-ben a hetedik, Géza. 95. kép A felújított kúria Szedresen 99
