Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)
A Fiáth család felemelkedése – birtokszerzések és birtokok elvesztése a 15–17. században
Régi magyar családok 12. vár, mint központ köré csoportosulva, falvaikkal együtt kerületeket alkotva. E kerületek közül első rangra a karán-sebesi emelkedett. Kívüle temesmegyei területen feküdt még a lugosi, miháldi, s úgy látszik a halmasi (almási) és komjáti is.”2 2 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet - Temes vármegye, Budapest, 1894.2. oldal 3 Hóman Bálint (Budapest, 1885. december 29-tVác, 1951. június 2.) történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, volt vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Magyar Történelmi Társulat elnöke A tatárjárást követően IV. Béla király (1235-1270) által megkezdett népességnövelő intézkedéseket a 14. században az Anjou uralkodók is folytatták. Ezt a gazdasági érdekek, a termelő, adófizető lakosság létszámának növelése mellett, a határvidék védelme is megkívánta. A tatárok után nem sokkal már érezhető volt egy új veszedelem, az oszmánok előretörése. A dinasztia-alapító I. Oszmán (1288-1326) emírsége nem csak kelet felé terjeszkedett, hanem a Balkánon is. Az őt követő szultán Orchán (1326-1362) hatalmas területeket hódított meg, majd I. Murad (1362-1389) 1361-ben elfoglalta Drinápolyt, 1389-ben pedig az első Rigómezei csatában megverte az egyesült délszláv sereget. A következő szultán, I. Bajazid (1389-1403) alatt fordult elő először, hogy a törökök magyar területre törtek be. Firusz bég 1390 körül a Szörényi bánságot nyugtalanította, majd a Macsói bánságba tört be. Ezeket a támadásokat Perényi Miklós bán, majd Maróthy János és Losonczi István bánok elhárították, de miután 1393-ban Bulgária török iga alá került a magyar határőrvidék is állandó veszedelemben volt. A 14. században a Magyar királyság legveszélyeztetettebb területei a Szörényi bánság (az oklevelekben banatus Zewriniensis), illetve a vele szomszédos vármegyék voltak. A bánságot Béla herceg 1230 körül a kunokat kiszorítva alapította, s innen jelentős számú oláh népesség telepedett át Ternes vármegyébe, a Ternes folyó forrásvidékétől egészen Karánsebestől északra fekvő területekre, és a szomszédos Huny ad és Arad vármegyékbe is. Hóman Bálint3 erről a folyamatról a következőket írta: „...kenéz és vajda néven szereplő telepesbíráik (soltészeik) vezetésével vármegyei területre telepített oláhok, más szabad telepesek módjára illeszkedtek be a társadalom és közigazgatás szervezetébe s a 14. század folyamán azokkal együtt olvadtak be az egységes jobbágy-paraszti osztályba. Nem így a határvidéken. Ott a királyi hatalom katonai célokra használta fel a keleti végeket még mindig nyugtalanító tatárok szokásait és harcmodorát tapasztalatból ismerő s a tatárokban esküdt ellenségét látó, nyers erkölcsű, bosszúra éhes és a hegyvidéki cselvető harcra kiválóan alkalmas havasi pásztornépet. A délvidéken egy-egy királyi várral a központjukban külön oláh kerületek (districtus, provincia valachicalis) keletkeztek s e kerületek 8
