Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)
A Fiáth család felemelkedése – birtokszerzések és birtokok elvesztése a 15–17. században
M eörményesi és karánsebesi Fiáth család története népe az illetékes királyi főtisztviselőt - a bánt, vajdát, főispánt - helyettesítő magyar várnagyok állandó felügyelete és ellenőrzése mellett működő s a nemesi vármegye kormányzatára emlékeztető kerületi önkormányzatok hatósága alá tartozott.”4 Az oláh kerületekben a várnagy oldalán tizenkét esküdt kenéz látott törvényt. A kenézek hajtották be az ötvened adót, s „ők gondoskodtak teljes felelősség mellett a vállalt katonai kötelezettségek pontos teljesítéséről. Magyar jogfelfogás szerint tehát katonáskodó familiárisok felett rendelkező királyi hűbéres vitézek voltak.” 4 Hóman Bálint: Magyar történet II. kötet, Budapest, 1936. 290-291. oldalak 5 Csánki Dezső (Füzesgyarmat, 1857. május 18-tBudapest, 1933. április 29.) történész, levéltáros, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, volt vallás- és közoktatásügyi címzetes államtitkár. A kenézek hűbérük örökös birtokká változtatására, a nemesi rang és nemesi jogok megszerzésére törekedtek s e törekvésük támogatásra talált a megtérítésükön fáradozó központi hatalomnál. Különösen Nagy Lajos király (1342-1382) fejtett ki itt is, mint mindenütt, nagy buzgalmat a térítésben, és a siker érdekében kiváltságok osztogatásától sem tartózkodott. Némely kerületekben - így a hátszegi, karánsebesi, lugosi, miháldi (mehádiai), komjáti distriktusban - a katolizálás előfeltétele volt minden kenézi adománynak, sőt utóbb az ott lakásnak is, aminek ellenében e kerületek kenézei a 13. századi nemes serviensekéhez hasonló nemes-kenézi rangot kaptak. A katolikus hitre tért kenézek azután sorra egyéni birtokadományt szereztek kenézi hűbérbirtokukra, és a korábban kenézi hatóságuk alá tartozó köznépet - a szabad pásztorokat csakúgy, mint a földműveseket - földesúri hatóságuk alá vetették s már, mint magyar nemesek beolvadtak, felszívódtak a magyar köznemességbe. A kenéz származású törzsökös magyar főnemesi és köznemesi nemzetségek hoszszú sorának - a béltelki Drágfi, malomvizi Kendefi, gerlistyei Gerliczi, karánsebesi Fiáth, kisilosvai Ilosvai, nagyilosvai Kisfalusi, bilkei Lipcsei, dolhai Petrovai, ruszkovai Dolhai, apsai Méhelyi, gyulafalvi Gyulafalvi, csulai Móré, nádasdi Ungor, ponori Török, dobozi Dánfi, szaploncai Szaplonczai; demsusi Morsinai, csolnokosi Csolnokosi, mutnoki Zayk és más családoknak - esete bizonyítja, hogy e beolvadási és magyarosodási folyamat milyen gyorsan és alaposan ment végbe - írta Hóman Bálint. Csánki Dezső5 Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában című művében Ternes vármegye ismertetésénél olvasható: „...Tinkovától kezdve a Ternes, továbbá a Cserna, Béla és Nera völgyeiben a nagy oláh nemesi kerületek (karánsebesi, komjáti, miháldi, halmosi vagy almási) terültek el, melyek azonban lassanként csaknem teljesen felaprózódtak a leginkább oláh eredetű nemes urak között.” Ezek a Mutnokiak, a kik örök jogon vagy zálogban mintegy 40, a Macskásiak, a kik vagy 30, - a Bizereiek, összesen vagy 50, - az örményesi Fiáth-ok, akik Karán- Sebestől dél felé Armenis (Örményes) Bukin, Petrosnicza és Bokosticza vidékén 9
