Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)
A Fiáth család felemelkedése – birtokszerzések és birtokok elvesztése a 15–17. században
A Fiáth család felemelkedése - birtokszerzések és birtokok elvesztése a 15-17. században Napjainkban, a 21. század elején is virágzó eörményesi és karánsebesi Fiáth család a történeti és genealógiai szakirodalom szerint oláh kenéz őstől származik. Az eredetileg „törzsfő”, „herceg” jelentésű, szláv eredetű „kenéz” szó a honfoglalás óta ismert volt a magyarok körében. Az Árpád-korban többnyire a Moldvában és Havasalföldön élő kunok vezetőinek elnevezése, a tatárjárás után az elnéptelenedett területek betelepítését irányító közösségi vezető neve volt, aki arra kapott jogot, hogy a neki kiutalt királyi földre - mely általában egy-két patakvölgy volt - vlachokat (oláhokat), vagy vlach jogon1 telepeseket telepítsen. A kenéz ez által - kenézi jogon - örökletes birtokosa lett a földnek, de cserébe adóval tartozott az ispánnak. Az 1300-as évek elejétől fogva a kenézek különleges kiváltságos helyzetben voltak, ők viselték a falu bírói tisztét, adómentes telkeket kaptak, övék volt a kisebb regálék, a malomtartás, a korcsmáltatás haszna, és a település lakóitól ünnepi ajándékokra is számot tarthattak. Egy 1400-as évek eleji oklevélben „capitaneus jobagionum”, azaz a jobbágyok kapitánya néven említik a kenézeket. Ez későbbi szóhasználattal „falubíró” lehetne, ami azt jelenti, hogy a jobbágyok és a nemesek között valamiféle átmeneti helyzetben voltak. Egyes kenézségekhez két-háromszáz család is tartozott, de volt olyan, amelyikhez csupán néhány. A 13-14. században sokan szereztek a kenézek közül nemességet, amit egyéni érdemeik mellett egyre jobban indokolt a nemesség hadrafoghatósága is. 1 A vlach jog (ius valachicum) a kétlegelős (téli-nyári legelőváltó) pásztorkodást folytató középeurópai és balkáni népek életmódját és gazdálkodását szabályozó jogok összessége volt. Legfontosabb eleme a juhötvened adózás, azaz minden ötvenedik juh után a földesúrnak, vagy királyi regáléként fizetendő adó. Ez a jogrendszer szorosan a kenéz intézményéhez kapcsolódik. Csánki Dezső írta a Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában című művének Temesvármegye fejezetében: „Mai krassó- de főleg szörénymegyei vidékén a középkori magyar megyei élet képébe idegen eredetű vonások is vegyülnek. Mint Hunyad- és Krassómegye déli vidékeire, e tájakra is nagyobb tömegekben települt le az oláhság a királyi várak köré, eredeti szlávos kenéz-szervezetével. Hadi érdemeikért idővel tömegesen emelték a királyok nemesi rangra e kenézeket, de bizonyos hadi és adóbeli szolgálmányok meghagyásával, rendszerint egy-egy királyi 7
