Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)
A török hódoltság ideje a Fiáth birtokok vidékén
Régi magyar családok 12. tárgya - Jenő vára - 1658. szeptember 2-án, a nélkül, hogy az őrség csak egy lövést is tett volna, megadta magát. Ezután Erdélyre a lehető legnehezebb napok következtek, mert egy nagy tatár sereg tört be a fejedelemségbe dúlva, fosztogatva. A rendek kérelmére Barcsay Ákos Dániel Ferenccel, Lucs Jánossal, és Fodor Istvánnal a nagyvezér jenői táborába ment egyezkedni, mert sejtette, hogy a nagyvezér őt ülteti a fejedelmi székbe. Az alkudozások szeptember 7-én vették kezdetüket, és hét napig tartottak. A törökök Lugos és Karánsebes harc nélküli átadását, Erdély adójának 15.000 aranyról 40 ezerre emelését és 500 ezer tallér hadjárati költség megfizetését követelték. A török követelés nyomatékosítására - amellett, hogy ezek Barcsay fejedelmi kinevezésének feltételei voltak - a tatár kán serege Lugos és Karánsebes között táborozott. Barcsay a feltételeket elfogadta, szeptember 12-én a két várost felszólította, hogy adják meg magukat, hogy „a hazának többi részét meg lehessen menteni, és a fegyverrel való hányatástól megoltalmaztassanak”, a nagyvezér ezután szeptember 14-én kinevezte Erdély fejedelmévé. Az új fejedelem november 6-ára országgyűlést hívott össze Marosvásárhelyre, melyen a rendek törvénybe iktatták azt, hogy Barcsayt csak kényszerűségből ismerik el fejedelemül, „dicséretére csak azt mondván, hogy ő nagysága keresztény és nem pasa”.35 35 Pesty Frigyes: 1. kötet 97. Ezzel a lugos-karánsebesi bánság végleg megszűnt, mint új szerzeményt a temesvári szandzsáksághoz csatolták és 1688-ig török hódoltsági terület maradt, annak ellenére, hogy az 1664. augusztus elsején vívott szentgothárdi csatában a török sereg súlyos vereséget szenvedett a keresztény hadaktól. A fényes győzelem ellenére a vasvári béke Karánsebes, Lugos és Nagyvárad vidékét a szultán birtokában hagyta. Ez a status quo a török hódoltság megszűnése - a törökök kiűzése Magyarországról - után is megmaradt az 1699. január 26-án megkötött karlócai béke alapján, amely szerint a Maros - Tisza köze és Temesvár a Török birodalom része maradt. Erről a vidékről csak 1716. október közepén Savoyai Jenő herceg csapatai űzték ki a törököt. Buda visszafoglalása után - 1686. szeptember - alig két évvel később, 1688. május utolsó hetében a lippai török őrség feladta a várost Caraffa seregének, de két évre rá ismét török kézre került. Ugyanerre a sorsra jutott Lugos is. A várost 1688-ban bevették ugyan a császári seregek, de 1691-ben Thököly Imre foglalta vissza a törököknek. Karánsebes 1688 és 1716 között - általában két-három évente - többször cserélt gazdát a törökök és a császári seregek között. A régi Ternes és Szörény vármegye területéről az állandó hadi állapot miatt a nemesség a 17. század folyamán a szomszédos Hunyad vármegyébe és az ország távolabbi területeire menekült. Sokan azonban a török uralom alatt is kitartottak, és a súlyos terhek mellett is ragaszkodtak lakóhelyükhöz, vagy birtokaikhoz. Még a 19. század eleji állapotokról szólva is azt írta Pesty Frigyes, hogy „Fiáth nevű emberek 24
