Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)
A török hódoltság ideje a Fiáth birtokok vidékén
Xz eörményesi és karánsebesi Fiáth család története nagy számmal laknak Mehadika és Lunkovitza faluban; az utóbbi falunak majdnem fele a Fiáth nevet viseli. Laknak közsorsú Fiáthok Örményesen is.”36 36 Pesty Frigyes: 1. kötet 214. oldal 37 Pesty Frigyes: 2. kötet 408. oldal 38 Daróczy Zoltán (királydaróczi): Nemesi évkönyv 1929-34. VII-XII. évfolyam, Budapest, 1934. 111. oldal 39 Kajtor puszta, Bodakajtor Aba település része. 40 Daróczi Zoltán (királydaróczi): Nemesi Évkönyv 1929-34. VII-XII. évfolyam, Budapest, 1934. 110. oldal 41 Magyarország hadtörténete L, Főszerkesztő: Liptai Ervin, Zrínyi Katonai Kiadó 1984. 327. oldal A harmincz esztendeig (1658—1688) tartó török hódítás korszaka eltörölte a karánsebes-lugosi bánokat is, de a vármegyei intézmény egyes részeit meghagyta, amit az is bizonyít, hogy 1670-ben Kún Dániel és Fiáth Zsigmond mint Szörényi alispánok szerepelnek.37 Ez utóbbi az 1641-ben meggyilkolt Zsigmondnak Lajos nevű fiától származott unokája volt. A Fiáth családból az 1653 körül született Fiáth Jánosról tudjuk megbízható adatokkal igazolni, hogy az 1670-es évek elején Győrbe költözött. Valamikor a hetvenes évek közepén abai Fördős Katalinnal kötött házasságot. A Fördős család 1672-ben került Abára, ugyanis két sárkeresztúri jobbágy Fördős Péter és Mihály abban az évben kapott nemességet. Katalin Mihály leánya volt. Fiáth János 1680 és 1683 között Győr város főjegyzője volt, majd a helyőrség parancsnoka, a győri gyalogosok hadnagya lett (egyes források szerint a győri hajdúk fővajdája, máshol őrnagya vagy kapitánya), 1688-ban Komárom -, majd 1698-ban Győr megye alispánja volt; egyéb viselt hivatali beosztásai között említendő, hogy erdélyi kancelláriai titkár és magyar királyi helytartósági tanácsos is volt.38 Valószínű iskolázott ember, kiváló fegyverforgató, bátor katona volt, vélhetően törökül és németül is beszélt. Abai Fördős Katalinnal kötött házassága révén birtokos lett Győr, Komárom, Fehér és Tolna vármegyékben, és 1698. augusztus 15-én nádori adományt kapott Kajtorra39 és két abai kúriára.40 A 17. évszázad második felének derekán egyre jobban érzékelhetővé vált a török birodalom gyengülése, és, hogy a több mint másfél évszázada elhódított területek visszavívásának megalapozott esélyei vannak. Az is nyilvánvaló volt, hogy a török kiűzése Magyarországról csak a Habsburg vezetés alatt álló, és a pápai udvar támogatását élvező erőkkel lehetséges. A Magyar királyság akkori állapotáról egy 1681-ben Genfben megjelent írásban ez olvasható: „Magyarország, amely hajdanában nagy kiterjedésű ország volt és a kereszténység elővédje, és amely a legbölcsebbek véleménye szerint semmivel kevésbé volt hatalmasabb, mint Európa legnagyobb és legjelentékenyebb államai, ma szomszédaira szorul, hogy a török hadaival és barbárságával szemben ellenállhasson.”41 25
