Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)
A török hódoltság ideje a Fiáth birtokok vidékén
A török hódoltság ideje a Fiáth birtokok vidékén I. Rákóczy György még az 1644. év utolsó napjaiban Barcsay Ákost nevezte ki lugos-karánsebesi bánná. Kinevezési oklevelében elmondja a fejedelem, hogy fiatal korában Barcsay a kamarása volt, és az udvarában nevelkedett, jó erkölcsei és józansága miatt kitűnt, sok követségben, nevezetesen a törököknél jó szolgálatot tett. Amikor a fejedelem a kinevezés évében a haza szabadságának fenntartása érdekében fegyvert ragadott, Barcsay - mint seregkapitány - Jeszenyő váránál a törököket megszalasztotta, és így katonai tehetségének is jelét adta. A fejedelem nem sejthette, hogy Barcsay Ákos későbbi tettei milyen végzetesek lesznek a Rákóczy-családra, és Erdélyre nézve.34 34 Approbata Constitutio Pars V. edictum XL. Báni hivatalát Barcsay megtartotta II. Rákóczy György uralkodása alatt is, 1654. évben még hunyadi főispán is lett, és abban az évben a fejedelem megbízásából követségben is járt a portánál. A törökök II. Rákóczy Györgyöt, ki önállóan szeretett cselekedni, inkább csak lázadónak tekintették, és amikor hadjárata Lengyelország ellen 1657-ben kudarcot vallott, minden követ megmozdítottak, hogy fejedelmi székéről lelökhessék. Még a nyári hónapokban érkezett török követ az erdélyi rendekhez, azt a parancsot hozva, hogy Rákóczy helyébe más fejedelmet válasszanak. Az októberben összegyűlt rendek, miután a szerencsétlen fejedelem kénytelenségből lemondott, Rédey Ferenczet választották, de azzal a feltétellel, hogy a fejedelmi székről le kell mondania, ha sikerül a portát Rákóczy iránt kiengesztelni. Rákóczynak még sok híve volt az országban, akik rendületlenül kitartottak mellette, és ők folytonosan azon ügyködtek, hogy a porta követeléseit ne kelljen végrehajtani. Rédey Ferencz, amikor 1658. év elejére Medgyesre gyűlést hirdetett, a rendeket ugyanerre intette, megjegyezvén, hogy ha a törököknek engednek, csakhamar Jenő, Lugos majd Várad átadását is fogják követelni. A rendek Barcsay Ákost küldték Rákóczyhoz arra kérve, hogy mondjon le a fejedelemségről, de Rákóczi nem volt hajlandó. Május közepén a budai pasa Jenő ellen vezette hadát, a Rákóczy által Gyulafehérvárra meghívott rendek nem mertek segélyt adni, a fejedelem tehát 9-10 ezernyi zsoldos sereggel június elején Jenő felé ment, és a budai basát július 5-én Lippa táján megverte. E győzelem után Rákóczy Váradra ment, és onnan folytatta alkudozását a nagyvezérrel, a fejedelemségben való elismerésért. A törökök azonban hajthatatlanok voltak és szándékukat a tatár kán követe Bécsben már 1657. évben kinyilvánította, mikor azt monda, hogy a porta Barcsay Ákosra ruházta az erdélyi fejedelemséget, ha tehát a császár a törökök és tatárok barátságát becsüli, Rákóczyval úgy bánjék, mint lázadóval. A hosszas alkudozás 23
