Pozsonyi József: Az eörményesi és karánsebesi Fiáth család története - Régi magyar családok 12. (Budapest, 2024)

Fiáthok a Temes vármegyei és a Szörényi bánsági közigazgatásban

Régi magyar családok 12. A több évszázaddal ezelőtti hivatali tisztviselői címek, rangok és beosztások a 21. században a szakemberek kivételével az átlagembereknek már magyarázatra szorul­nak. Al-bán - A középkori Magyarország déli határát védő, a vármegyéknél és a ná­dornál is nagyobb hatalommal, szélesebb jogkörrel rendelkező közigazgatási egy­ségek a bánságok, mint például az ozorai, a sói, macsói, barancsi, kucsói, Szöré­nyi stb. E területi egységek vezetői a bánok, helyetteseik az al-bánok voltak. A szó a wikipédia szerint Baján avar uralkodó nevéből származik, a Történeti fogalmak kisszótára a német Bann = hatalom, tilalom szóból eredezteti. Ez utóbbi azért tűnik tévedésnek, mert a Bann szó több jelentése közül - kényszer, varázs, igézet, átok kiközösítés - egyik sem felel meg. A hatalom németül die Macht vagy die Gewalt, a tilalom pedig das Verbot. Más források a cseh, szlovák és lengyel nyelveken is urat jelentő Pán szóból eredeztetik. Castellanus - latin szó jelentése várnagy, vagy másik magyar kifejezéssel por­koláb az ispán alárendeltje a vár igazgatása mellett bizonyos bírói joghatósággal is rendelkező személy. A királyi és földesúri várak várnagyai a vár birtokosának familiárisaiként a várhoz tartozó uradalmat is felügyelték. Comes - latin szó jelentése vezető, kísérő. Magyarországon elsősorban várispán jelentéssel bírt, később a grófi rangot jelentette. Esküdt - a 16-17. században a szolgabíró mellett tevékenykedő hivatalos személy volt, aki az igazságszolgáltatás és az általános községi (települési) közügyek intézé­sében vett részt. Harmincados - a 15. század elejétől a külföldről jövő és a külföldre szállított áruk után fizetendő, az áruk értékének 1/30-ad részét kitevő vám beszedését a harminca­­dosoknak nevezett „hivatalnokok” bérbe vagy zálogba vették. Ispán, alispán - ebben a történetben all. évszázad elejétől Magyarországon ki­alakuló vármegyék élén álló királyi tisztviselők az úgynevezett megyésispánok. Az alispán rangban az ispán után következő, alacsonyabb rangú és sokkal kevesebb jogkörrel rendelkező tisztviselő, aki az ispánt csak meghatározott ügyekben helyet­tesíthette. Porkoláb - a német Burggraf = várúr, és Markgraf = őrgróf szavak hatására ke­letkezett magyar szó a vármegyei fegyveres tisztségviselőkre őrparancsnok, várpa­rancsnok, később börtönőr jelentéssel. Szolgabíró - az ispán mellett kisegítő, azaz szolgáló bíró, akiket Mátyás király koráig a módosabb, utána a szegényebb nemesek közül választott a megye nemessé­ge egy évre. Feladata bírói és hatósági ügyek intézése volt. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom