Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
József (1730–1807) ága (11. genealógiai tábla)
Régi magyar családok 10. Jankovich József 27 és Pongrácz Magdolna házasságából hat gyermek született: János225, Ignác226, Ferenc227, István228 Borbála229 és Jozefa230. Gyermekeik nevelésével sok gondjuk és problémájuk volt, amint az IV. Miklós26 bátyjához írt leveleiben többször is felmerül. Egy 1786. február 17-én Fürben kelt levelében örömét fejezte ki, hogy bátyja jó egészségben van. A jó hírt Boronkay úrtól kapta, amikor Somogyból hazafelé tartva hét napi utazás után megérkezett Udvardra. írta még, hogy ő maga is majdnem újra megbetegedett, amikor meghallotta, hogy mi történt a Pozsonyban tanuló János225 fiával, aki tanárainak gondatlansága miatt több ízben is mulasztott az iskolában. Valakitől szerzett tíz forintot, Bécsbe utazott, és egyenesen a császárhoz folyamodott a hadseregbe való felvételét kérve. Amikor anyja hírül vette, hogy a gyermek elveszett, nyomban Pozsonyba, majd Bécsbe utazott, hogy a fiút visszahozza. A haditanácshoz beadott kérése azonban nem talált meghallgatásra. „Én ugyan, ha nem is tanácsolnám a hadi életet a rossz gyermeknek, de nem is tiltanám" - írta József27 - „de mégsem adhatok kést a gyermek kezébe, hogy azzal veszélybe sodorja magát. Ezért kénytelen vagyok először gróf Hadikhoz, s ha ez nem elég Őfelségéhez is folyamodni, hogy legalább még két évig ne vonják el a szükséges tanulmányoktól. Emellett pedig - mivel nem tanulta meg elég jól - meg is magyarázom a kadét úrnak Isten parancsát. íme a köszönet fáradozásomért és érte vállalt kiadásaimért! íme az ördöngös felvilágosultság szép gyümölcse! Szegény apák! Milyen szerencsétlen idők járnak ránk most, amikor előre látjuk gyermekeink testi és lelki veszedelmét, s nem akadályozhatjuk meg azt. Bárcsak a hajdani fegyelem alatt lehetne tartani az ifjúságot! Az az egy dolog lehet még reményteljes, hogy nyilvánvalóan magasröptű gondolatok vezérlik, és nem valami alantas szándék, mivel különben valami toborzó csapatnál jelentkezett volna.” Egy 1787. június 27-én Udvardon kelt levelében azt írja IV. Miklósnak26, hogy kadét fia, János225 tanulmányi eredményei általában jók, „de erkölcse nem sok örömet ígér, hacsak meg nem változik. Majd elválik, hogy jobb útra vezetheti-e az atyai szigor vagy az anyai gyengédség, vagy egyik sem fog hatni rá. Én mindenesetre megteszek mindent, amit csak megtehetek. Feleljen ezért a helyzetért az, aki a mostani ifjúság romlását okozta.” Egy későbbi levelében azt tudakolja bátyjától, hogy mivel bántotta meg Ferenc227 fia. Reméli, hogy nem valami olyat követett el, amiről még beszélni is szégyen, mert már amúgy is baja van Ignác226 fia miatt. Hetesen kelt, 1791. január 29-én írt levelében attól való félelméről írt Miklós26 bátyjának, hogy a Bukarestben állomásozó nádori ezredben szolgáló két nagyobb fia (János225 és Ignác226) rossz társaságba keveredett, ezért mindent megtesz, hogy valamelyik felvidéki ezredhez helyeztesse át őket. Hetesen 1792. március 20-án kelt levélében Ignácz226 fia gaztettéről írt IV. Miklósnak26. Ignác 600 forint kölcsönt vett fel, és az iratokra az anyja nevét hamisította. Józsefet27 nagyon elkeserített fia tette és elgondolkodott azon, vajon nem kellene-e hivatalosan is megtiltani, hogy Ignáctól226 bárki adóslevelet fogadjon el. Amikor találkozott Ignáccal226 megmondta neki, hogy gazembersége miatt lefokoztatja. A fiú ezen nagyon meglepődött, de nem látszott rajta, hogy megbánta volna tettét. Addig 1757 forint adósságot csinált kereskedőknél, papoknál és juhászoknál. József27 annyira haragudott Ignácra226, hogy nem is engedte fiát az anyjával találkozni. „íme 94
