Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
Jankovich VI. Miklós (1772–1846), műgyűjtő és ága (8. genealógiai tábla)
A jeszeniczei Jankovich család története Évkönyveibe, a Hírnökbe, az Egyházi Tudósításokba, a Magyar Akadémiai Értesítőbe. írásai a legkülönbözőbb témákat érintették. Példának álljon itt néhány tanulmányának a címe: „Pest városának hajdani helyheztetése” (Tud. Gyűjt., 1818), „Báthory Zsigmondnak eddig ismeretlen ereklyéje"" (Tud. Gyűjt., 1820), „Krumpér, czukor termesztés és selyem tenyésztés legrégibb nyoma Magyarországban."" (Tud. Gyűjt., 1828.), „A magyarországi játékszínekről."" (Hírnök, 1838).132 132 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. kötet, Budapest, 1897. 380-386. pp. 133 Berlász Jenő: im. 134 Berlász Jenő: im. Jankovich a gyűjtést az első kollekció eladása után is folytatta. Második gyűjteményét eleve azzal a céllal vásárolta fel - és ezt végrendeletében is leírta -, hogy azt halála után jutányos áron szintén a Nemzeti Múzeum vehesse meg. A végrendelet pontos szövege szerint mindennemű régiségeinek, melyek halálakor még nála létezni fognak „legelőször is az ország Museuma számára leendő megvétel végett József nádornak ajánltassanakfel; abban a nem remélt esetben pedig, ha azért illő ár nem ajánltatnék, bocsáttassanak nyilvános árverésre."" Jankovich a műtárgyvásárlásaival tetemes összegű adósságot halmozott fel. Becslések szerint mintegy 150 000 forint tartozása volt 1846. április 18-án, súlyos betegség után bekövetkezett halálakor. A gyászoló családot kellemetlen meglepetésként érte, hogy alig pár nap múlva - április 21-én - Hatvani utcai házukban megjelent Deák József, a közalapítványi igazgatóság ügyésze és Zlinszky János, Pest vármegye főszolgabírája, és hatósági zár alá vette az elhunyt könyvtárát és régiséggyűjteményét. Ezt az eljárást József nádor az 1832-es szerződés egyik pontjára hivatkozva kezdeményezte, amelyben Jankovich kötelezte magát, hogy mindennemű későbbi szerzeményét a múzeumra fogja hagyni. A nádor nem vette figyelembe Jankovich későbbi végrendeletét, amelynek szellemében az örökösök a hagyatékért pert indítottak. József nádor 1847. január 13-án, Budán meghalt. Csak az 1848-ban kitört forradalom és az azt követő szabadságharc után, 1851. január 30-án kelt ítéletével biztosította a Pest megyei császári törvényszék az örökösöknek a gyűjtemény feletti szabad rendelkezési jogot. Mivel a gyűjtemény egészben való eladására nem találtak lehetőséget, 1852. január 22- én és a rákövetkező napokban a Hatvani utcai házban elárverezték. „A pervesztes Nemzeti Múzeummal szemben a Jankovich-család igen előzékeny magatartást tanúsított""133 lehetőséget adva a múzeumnak, hogy az árverés megkezdése előtt kiválogassa, és igen kedvező áron megvásárolja a kívánt tételeket. Ennek alapján a könyvtári osztály szűkös kereteihez alkalmazkodva 8000 forint értékben vásárolt a második Jankovich- gyűjteményből. Összességében elmondható, hogy „olyan nagy tömegű, változatos összetételű és felmérhetetlen értékű szellemi és műkincs (középkori kódex, nyomdászati ritkaság, az antikticizmusig terjedő képző- és iparművészeti tárgy, köztük sok világhírű darab) került Jankovich gyűjteményével a nemzet birtokába, amely messze meghaladta a Széchényi-féle alapítvány kereteit és becsét, s egyáltalában felülmúlt mindent, amit az alapítványok és ajándékok összessége mindmáig jelent intézményeink számára""134 115
