Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
Jankovich VI. Miklós (1772–1846), műgyűjtő és ága (8. genealógiai tábla)
Régi magyar családok 10. 70. kép Jankovich Miklós 138 műgyűjtő (1772-1846) második felesége, Hauch Rozina Jankovich VI. Miklós 138 és dezséri Rudnyánszky Antónia (1783-1814) esküvőjét 1798. december 16-án Ezdegen (ma Mojzesovo, Szlovákia a Nyitra folyó mellett Érsekújvártól északra) tartották az „atyafiak jelenlétében”. Ebből a házasságból tíz gyermek született, de közülük Mária1/M, Sándor1/1/;, Albert^, László1y1o, Ágostm, Jusztina^ és Gabriella153 gyermekként elhunyt. Különösen fájdalmas volt Albert elvesztése, mivel ő az elemi iskolában kitűnő tanuló volt, s már gimnáziumi tanulmányait folytatta, amikor meghalt. Az édesanya 1814. szeptember 14-én bekövetkezett halálát VII. Miklós145 (1801-1831), Lőrinc150 (1808-1857) és Antónia151 (1810-1829) - aki nitra-zerdahelyi Zerdahelyi Flórián felesége lett - élte meg. A három kiskorú gyermek miatt VI. Miklós138 újra házasságot kötött a polgári származású Hauch Rozinával. E frigy azonban a mostohaanyjukat nem szerető fiúk miatt állandó keserűséget okozott VI. Miklósnak138, és tartós békétlenséget idézett elő a családban. Az idősebb fiú, VII. Miklós145 gondos nevelésben részesült, a pesti egyetemen bölcseleti és jogi tanulmányokat végzett 1819-ig, és ugyanott nyert bölcseletdoktori oklevelet.135 Bár édesanyját valószínűleg nagyon szerethette, mégis erős kétellyel fogadjuk Szinnyei József azon állítását, hogy 1806-ban - öt éves korában - „Édes anyámnak neve napjára”, és 1807-ben újra „Édes anyámnak Rudnyánszky Antóniának neve napjára” címmel verseket írt, és adott ki nyomtatásban. Valószínű, hogy az ő műve, doktori diszszertációj a jelent meg 1819-ben „Propositiones ex universo jure Hungarico quas ...” in v. sc. universitate Pestiensi 1819. címmel. 136 Az egyetem elvégzése után VII. Miklós145 katonai pályára kívánt menni. Az Itáliában állomásozó Radetzky huszárokat választotta, bár eredetileg ulános szeretett volna lenni. Nagybátyja, József141 ezt a döntését szerencsésebbnek találta - amint az a bátyjához, VI. Miklóshoz138 írt leveléből kiderül -, mert úgy találta, hogy az ulánusoknál sok baj van, mert igen sok közöttük a pénzes gavallér, s emiatt nagyon költséges lenne közéjük állni. A családtagok aggodalma nem volt alaptalan, ezt bizonyítja idősebb Jankovich Miklósnak138 egy, 1822. november 14-én 135 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. kötet, Budapest 1897. 386. p. 136 uo. 116
