Szirmay Gábor: Az ugocsai szirmai Szirmay család története (Régi magyar családok 7. Debrecen, 2007)

Iskoláztatás és kultúra

SZÍvemet szaggató keserű fájdalom Sorsunk változása epesztő siralom, Meljben nem is lehet egyéb nyugodalom Tsak Istenben való erős bizodalom Irgalmas Szent Isten erős reménységünk, Tsak Te benned bízunk, nincs más segítségünk. Még az Attyafi is leve ellenségünk, Mihelyt el vétetek régi örökségünk. Ránk támada azis kitől jót kén várni Bosszúsággal illet ellenünk kezd járni, Szabadságunktól is akarnak el zárni, A vélek tett jóért igy szenvedünk már mi. Más hasznát ki őrzi a maga kárával, így jár, megcsalattatik sokszor praktikával, Mondván meg lesz béred érdemlett hasznával Végre, mint kígyó megmarfulánkjával. A mi szegény Atyánk nem különben jára, Vigyázván mások megmaradására, Nem gondolván, hogy az lenne még kárára, Költséges pert hagyott a maradékára. Igy megcsalattatván nagy sokan örülnek, Romlásunkon, amig meg nem szégyenülnek, Ártalmunkra lenni irigyink készülnek, Hálojokban a míg magok nem kerülnek. Kelj fel oh Úr Isten légy segítségünkre, Mert imé jutottunk végső szükségünkre. Térits szégyen vallást mi ellenségünkre, Tsak Tégedet várunk, siess mentségünkre. Álnok tanácsait fo r dit sad fejekre, Alánk ásott vermit vég veszedelmekre. Fogd meg hálojokban magok veszéljekre, Minden hamisságok hozzad napfényére. Látod az hihetetlen ránk tátotta száját, Régi Nemzetünknek keserves munkáját, Miképpen prédálják s pusztityák hazáját Keservesen mondom ekképen nótáját.