Szirmay Gábor: Az ugocsai szirmai Szirmay család története (Régi magyar családok 7. Debrecen, 2007)

Iskoláztatás és kultúra

Oh veszni tért Szirmám forgasz mely sok kockán, Hányféle vetett már a szerentse sarkán, Hol egy bitang tótnak, hol másnak vagy markán, Régi rend tartásod mely miatt áll Csonkán. Sok pusztulásodat nézem keservesen, Rongyos épületid szemlélem könnyesen, Meg ujjulásodon törődöm szívesen, Segíts meg oh Isten minket egyenesen. Légy segítségül hát, forgasd ügyemet, Oh egeknek Ura ne hagy el engemet. Derisdfel újjolag el hunt napfényemet, Fordítsd ostorodat emeld fel fejemet. Áldott jó Istenem nagy hálaadással, Tartozom mindenkor dicséretmondással, Te szent Felségednek álló fogadással, Életem szentelem légy Uram áldással. Szánd meg elégeld meg hurcoltatásunkat, Tekints kegyes szemmel lásd meg romlásunkat, Elődben terjesztem ártatlanságunkat. Tsak Te tőled várjuk vigasztalásunkat. Lett ez ugyan jónkra, hogy megaláztattunk, Méltán érdemiettük, hogy ostoroztattunk, Te szent félelmedre azzal tanítattunk, Hisszük Uram, hogy még el nem hagyattattunk. Oh feleséges Isten erősíts bennünket, Tarts meg oltalmazz meg, neveljed hitünket, Vigasztald meg immár szomorú szivünket, Tsak Te reád bizzuk a mi életünket. Evezünk zavaros Tengeren kétségre jutottunk csapkodó habok közt Ínségre, Jövel Uram, jövel most légy segítségre, E siralmas bajból szabadíts ki végre. Ne hagy veszedelmes szomorúságunkba, Sőt csudálatosan elvett jószágunkba Plántálj vissza, adjad birodalmunkba, Hogy szent neved áldjuk örökké mi dolgunkba.