Claude André Donatello - Cseh Géza - Pozsonyi József: A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry család története (Régi magyar családok 6. Debrecen, 2007)

Előszó

Előszó Claude Donadello elismerésre méltó vállalkozást végrehajtva beszéli el 2003-ban leírt kéziratában a Szapáry család eredetét és történetét. Munkája mögött sok-sok év türelmes kutatása áll, amely révén a család genealógiájának teljesebbé tételét és pontosítását lehetővé tevő dokumentumok kerültek a felszínre. A családfák általában oly száraz bemutatását itt legendák és anekdoták ismertetése, valamint portrék és fényképek közlése teszi élettelivé. A Franciaországban élő Donadello munkáját egészítette ki a két magyar társszerző: Cseh Géza, a JászNagykun-Szolnok megyei Levéltár levéltárosa és Pozsonyi József történész-muzeológus. így született meg a francia nyelvű kéziratból a Régi magyar családok könyvsorozat hatodik kötete, a Szapáry család történetét bemutató „A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry család története" című könyv. Az út, amelyet a Szapáry család járt be a nemesi rangfokozatok, a hírnév és a gazdagság elnyeréséig, emlékeztet az Európa legtöbb arisztokrata családja által megtett pályára: elismerést szereztek az ország államszervezetében nyújtott kiemelkedő szolgálataikért, és kitüntetéseket kaptak a harcmezőkön katonaként elért sikereikért vagy az ellenség ellen vívott küzdelmek támogatásáért, amire a 16-17. században, Magyarország 150 éves török megszállása idején megannyi lehetőség kínálkozott. Bizonyos társadalmi rangot elérve a család más gazdag famíliák tagjaival kötött házasságok révén növelte tovább saját vagyonát. A nemzetség számos tagja szolgált a közéletben, s néhányan a legmagasabb hivatalokigjutottak. Szapáry Gyula (1832-1905) Magyarország miniszterelnöke volt 1890-1892-ben. Emellett más minisztériumok élén is állt, így például több mint nyolc éven keresztül - 1878 és 1887 között - a pénzügyminiszteri tárca tulajdonosa volt. Négy Szapáry (János Péter, Géza, László és Pál) a tengeri kikötőváros, Fiume (ma a horvátországi Rijeka) kormányzójaként szolgált összesen 22 éven át az 1788 és 1906 közötti időszakban. Többen országgyűlési képviselők lettek vagy az ország közigazgatási egységeinek vezetői tisztségeit töltötték be. Néhányan a dip-