Claude André Donatello - Cseh Géza - Pozsonyi József: A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry család története (Régi magyar családok 6. Debrecen, 2007)

Előszó

lomáciai testületben szolgáltak. A legismertebb Szapáry Frigyes (1869-1935), aki az első világháborút megelőző időszakban az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó oroszországi nagykövete volt. Próbálkozása, hogy eltérítse a feleket hadba vonulási szándékuktól, sikertelen maradt, s így rá hárult az a feladat, hogy 1914-ben átnyújtsa Ausztria hadüzenetét Oroszországnak. A család más tagjai az ország gazdasági életében végzett tevékenységükkel tüntették ki magukat. Szapáry József (1799-1871) például fontos szerepet vállalt a Tisza-szabályozásában, melynek révén az árvizek pusztításától mentesített hatalmas területek váltak termőfölddé. A Tisza medencéjének továbbfejlesztésére svábokat hívott a térségbe, és segítette őket a letelepedésben. A család nőtagjai közül Szapáry Etelkát (1798-1876) fia, Andrássy Gyula tette nevezetessé, aki 1867-1871 között az osztrákokkal történt kiegyezést követően Magyarország első miniszterelnöke, majd 1871-1879-ben a Monarchia közös külügyminisztere lett. Szapáry Erzsébet (1902-1980) a második világháború idején létrehozott Magyar-Lengyei Menekültügyi Bizottság egyik legaktívabb tagja volt, és a lengyel menekülteken - köztük sok zsidón - segített. 1998-ban a zsidók mentésében játszott szerepéért adományozták neki a Világ Igaza kitüntetést. Jómagam abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy az ő nevében vehettem át az oklevelet. Mindezt és még sok egyéb, a Szapáry családdal kapcsolatos információt tartalmaz a könyv. A család az üldöztetésekből és a szenvedésből is kivette a részét. Szapáry Pétert (i630?-i703?) a törökök bebörtönözték, és a legenda szerint arra kényszeríttették, hogy magát igába fogva szántson. Szapáry Gézát (1828-1898), aki részt vett az osztrákok ellen vívott 1848-1849-es szabadságharcban, várfogságra ítélték és tömlöcbe vetették. Szabadulása és az azt követő európai utazásai után országgyűlési képviselőként különböző magas közhivatali tisztségeket töltött be. Szapáry Antalt (1905-1972) a lengyel menekülteknek nyújtott segítségéért a nácik a mauthauseni lágerba internálták. A második világháború után a család több tagja elhagyta Magyarországot. Az itthon maradottakat a kommunista rezsim üldözte. Szüleimet, Szapáry Gyulát (1901-1985) és feleségét, Hadik Etelkát (1909-1972) koncepciós per keretében bebörtönözték, a család többi tagját kitelepítették Budapestről. Szapáry Istvánt (1915-) szintén börtönbe zárták, családjának pedig ugyancsak a kitelepítés jutott osztályrészül. Jóllehet a Szapáry nemzetség sok viszontagságon ment keresztül, története nem sokban tér el más családokétól: megfelelően tág korszakot tekintve találhatunk benne jó és rossz fordulatot egyaránt. Mára a család tagjai szétszóródva a nagyvilágban több földrész országaiban élnek. Tevékenységük felöleli a modern kor számos foglalkozási ágát: üzleti élet, vállalatirányítás, gazdaságtan, orvostudomány, jog és egészségügy, hogy csak néhányat említsünk. A Szapáryak hű pol-