Claude André Donatello - Cseh Géza - Pozsonyi József: A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry család története (Régi magyar családok 6. Debrecen, 2007)

Szápár falu, a családnévadó ősi birtok és a család feltűnése

Az is bizonytalan, hogy a falu mekkora hányadának voltak ebben az időben a Szapáryak a birtokosai. Mindenesetre 1488-ban nem a Szapáryak, hanem Nagy Imre itteni jobbágyai fizettek egy forint adót. 10 A törökök 1543-ban kezdték hódoltatni a dunántúli végvárakat. Szolimán szul­tán rabló, martalóc csapatai (mintegy 8 ezer tatár) végigpusztították Veszprém és Győr vármegyét, valamint a szomszédos vármegyéket. Amikor Székesfehérvár a kezükre került, egészen Palotáig jutottak, majd útjukban mindent elpusztítva, el­érték Szápárt. A birtok egyetlen örököse, a fiatal Zapar (Zapari) György, elme­nekült a Győr vármegyei Asszonyfára, sorsára hagyva ezzel a kastélyt és a falut. A törökök így minden ellenállás nélkül hatalmukba keríthették azokat. Szápár­ral együtt pedig a környéken a többi falu, Jásd, Csetény, Súr és Bakonynána is tö­rök kézre kerültek. Veszprém városának első török hódolása idején, 1552-ben Szápár már romok­ban, a falu és a kastély egyaránt teljesen elhagyatott volt. Több évtizeden keresz­tül ezután az oklevelek meg sem említették a nevét. Csak a 16. század végén, a 17. század elején telepedett meg néhány gyökértelen család a romok között. A vi­dék azonban - azt lehet mondani - folyamatosan pusztító harcok színtere volt. A Székesfehérvárnál jóval közelebb fekvő Veszprém várát háromszor tartotta a török hosszabb ideig uralma alatt. Először 1552 és 1557 között, majd 1564-től 1566­ig, végül 1563-1598 között, de súlyos harcok folytak a városért 1600-ban, és ké­sőbb is többször. A 16. évszázad második fele volt a vidék számára a legnehezebb időszak az állandó harcok miatt, Szápár „desertum praedium" puszta birtok stá­tusra jutott. A Szapáry család a Győr vármegyei Asszonyfán telepedett le, a távo­labbi cseszneki és a Szent-Márton-hegyi erődök védelme alatt. 1582-ben István s , Zapari György, fia a bacsai predikátumot viselte, később az alsoki előnevet vet­te fel, ez valószínűsíti, hogy már nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a telje­sen elpusztult Szápárnak. 1593-ban Szápár vidéke újabb csapást szenvedett Szinan pasa hadjárata alkalmával, a falu néhány új lakóját is elűzték felgyújtott házaikból. A törökök elérték a Rábát, a Szapáry család pedig mindenét elvesztette. Az esemé­nyek következtében Zapari (Szapáry) István s a felső-magyarországi Trencsén vár­megyébe menekült, ahol a lednicei várban levő börtön felügyelője lett. Egy 1602 februárjában keletkezett okmányban Szapári Csapary Istvám né­ven említik; a 16. század eleje óta ez az első eset, hogy a család egy tagja ismét ezt a predikátumot használta, s a tény azt is jelenthetné, hogy talán jobb híreket ka­pott a családi fészek helyzetéről. Valószínűleg ezért nem akarta édesanyja előne­vét használni. 10 Csánki im.: 251. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom