Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)
Návay János vagyona, birtokosztály, az örökösök közti súrlódások
eddig, úgy ezentúl is semmi esetre attól idegenek nem leszünk, sőt testvéri kötelességünknek ismerjük őtet illendően az ő rangjához képest tartani, úgy atyai házban való lakását, ha azt ott venni akarja, örömmel és egész készséggel elvállaljuk ezentúl is." Elköltözés esetére a korábbinál kedvezőbb, egy évre járó ajánlatot tettek. Készek voltak az addigi ruházkodásra fizetett hatszáz váltó forintot tovább folyósítani. Természetbeni járandóságokra a következőket szánták: 16 pozsonyi mérő tiszta búzát, 48 mérő kétszereset, árpát és kukoricát 32 pozsonyi mérővel, hízott sertés árába 80 váltó forintot, marhahúst 6 mázsát, káposztára 8 vft-ot, 6 font kávét és 12 font cukrot. Lótartás esetére kínáltak még 52 pozsonyi mérő zabot és két lónak járó porció szénát. Kocsisnak bér fejében 100, inasnak 100, szobalánynak 84, szakácsnénak 96, szolgálónak pedig 40 váltó forintot ígértek. Ajánlatukat azzal a kecsegtető lehetőséggel zárták, ha azt elfogadja Katalin 92 , akkor az évente járó 600 váltó forint helyett hajlandók jó ezüst forintban 500-t fizetni. 209 A kedvező ajánlatot Návay Katalin 9 2 elfogadta. Az írott szó azonban malaszt maradt. 1838. április 19-én a megyei közgyűlés újabb beadványával foglalkozott, amiben elpanaszolta, hogy testvérei a felajánlott évi ötszáz forintot vonakodnak megfizetni, különösen }ános 97 , aki elhúzta és megtagadta azt. Kérte, intsék meg fivéreit, elsősorban lánost 97 . A megye kérését elutasította azzal, hogy a törvény útján keresse igazát. 210 1839. szeptember 14-én már a Tiszántúli Kerületi Táblánál perelte a fiúi ágat. Keresetlevelében vázolta, hogy az osztálykor neki jutott összesen 4789 forinttal neki adósak maradtak, sőt annak törvényes kamatait sem fizették, nemhogy a tőkét, pedig azoknak teljesítését hat év határidőn belülre vállalták. A kerületi tábla a kötelezettség teljesítésére intette az adósokat. Az alperesek különböző kifogásokkal éltek, de ezeket nem vette figyelembe a bíróság. Az 1841. január 13án megszületett ítéletben végrehajtás terhe mellett kötelezték a négy fiút a fizetésre. 211 Katalin 92 a Tiszántúli Kerületi Tábla előtt még két adóssági pert akasztott atyafiai nyakába. Mindkét esetben nyertesként került ki, a fiúkat egyszer 6520, másodszor pedig 1048 váltó forintnyi végrehajtás fenyegette. Ezt elkerülendő barátságos egyezkedést kínáltak, amit Katalin^ elfogadott. A megállapodásokat 1841. szeptember 9-én tartott közgyűlésén elfogadta a megye. Návay 209 CSML.CSL.IV.A.4. Árvák.sz.n. 210 CSML.CSL.kgy.jkv. 1838. április 19. 598.sz. 211 MOL.0.18. Tiszántúli Kerületi Tábla iratai, (továbbiakban: T). N431.
