Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)
Návay János vagyona, birtokosztály, az örökösök közti súrlódások
János 9 7 vállalta, hogy a ráeső részt a következő évben három részletben lefizeti. Biztosítékként az egyezség aláírásakor azonnal zálogba adta valamivel több, mint huszonhat hold földjét, és engedte annak használatát, amíg a tőkét és törvényes kamatjait le nem teszi. László^ Mihálygs és néhai Pál% örökösei szintén kötelezettséget vállaltak a rájuk eső adósság kifizetésére. A 4789 forint tőkét és kamatait évenkénti részletekben kívánták törleszteni. Ennek leteltéig a János 97 által vállaltakon felül azonnali átadással elzálogosítottak Katalinnak 9 2 hatvanegy hold majorsági földet. Návay László 94 az őt terhelő 7958 forintos tartozását 1846ig vállalta kifizetni. Ő ugyancsak zálogba adott egy kilenCvenholdnyi területet majorságából. 212 Kerületi táblai döntés ide, vármegye előtti atyafiságos barátságos megegyezés oda, a vállaltak nem teljesültek. Návay Katalin 92 1854 decemberében a szolgabírói hivatalhoz fordult panaszával. Ebben előadta, hogy Návay László 94 öccse még 1848-ban kötelezte magát arra, hogy a még mindig meglévő 4789 forintos régi tartozását és az újabb 9000 forintost kamatokkal együtt határidőre kifizeti. A terminus már letelt, se pénz, se posztó. Ezeken kívül nehezményezte, hogy a megegyezések ellenére a részére elzálogosított, összesen 177 hold szántót a mai napig ténylegesen nem bocsátották a rendelkezésére. A panaszból per lett. Az első tárgyalási napot 1855. június 9-re tűzte ki a „Békés - Csanád Megyék Nagy Tekintetű Törvényszéke" Gyulára. Ezen az ülésen az alperes ügyvédjén keresztül ugyan elismerte adósságát, de azt szerintük mint moratórium alatt álló tartozást nem kell kiegyenlíteni. A védekezés nem hatotta meg a bíróságot. 1856. január 28-án hozott ítéletében elmarasztalta Návay Lászlót 94 . Kötelezték az adósság végrehajtás terhe melletti két héten belüli megfizetésére. Ez ellen rögtön fellebbezett a Nagyváradi Országos Főtörvényszékhez. Ismét arra hivatkozott, hogy az adóslevele ugyan 1848. május 11-én kelt, de az abban foglalt kötelezettségek 1832-ben keletkeztek, azért azok az 1848. április 11-i törvények előttinek számítanak, tehát azt nem kell kifizetni. Egyúttal kijelentette, hogy ha a neki járó úrbéri kárpótlási összegből elégítenék ki tartozását, az méltatlan és rendkívüli kárára lenne, főleg a korábbi évek „szerencsétlenségei" miatt. (Itt az elmúlt évek árvizeire utalt.) A főtörvényszék 1856. június 16-án helybenhagyta az elsőfokú 212 U.o. N. 132., N.134. CSML.CSL.IV.A.3. kgy.i. 372/1841., 2255-56/1841.
