Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)
Birtoklási per Földeákért
következett be, mert a Toldi-Kállay család leányági örökösei 1774. július 5-én keresetlevelet nyújtottak be a Csanád megyei törvényszéken Návay Antal 2 o, Mihály 3 o és Pál is ellen. Bíró János, Bíró Erzsébet és Búza Mihály (Erzsébet fia) megvádolták néhai Návay Jánost 4 és Györgyöt 5 azzal, hogy megszerezték felmenőjük, Kállay László okiratait, amiket a Návayak még most is rejtegetnek, és azoknak a segítségével szerezték meg Földeákot. A pert az 1647. évi törvény 138 §-a alapján, ami a más családokat érdeklő oklevelek kiadásáról szól, indították meg. Végső céljuk azonban nyilvánvaló. Vissza, illetve meg akarták szerezni Földeákot. Igazukat tanúkkal és a Kállay László után maradt testamentummal próbálták bizonyítani. Kállay valószínűleg az 1686-os török elleni harcok idején menekülhetett Kecskemétre. 1701-ben kelt feljegyzésében felhívta Mihály unokája figyelmét arra, hogy Földeákon birtoka volt, és házának helyét a szentesi és a vásárhelyi atyafiak még most is meg tudják mutatni. Az adománylevél sorsáról 1713-ban írt végrendelete utóiratában tett említést, a következők szerint: „Armalisom és ahhoz tartozó dokumentumok Nagy Győrben lakos ifjú Csík Péter Uram kezénél vannak, Földeákrul, Vásárhely mellett két házhelyről való donátióval együtt Nemes Csongrád vármegyében vagyon Földeák. Melly Armálisomat és Donatiot onnét elkérvén vegye kezéhez, többször említett Bíró Mihály unokám." 181 Bíró Mihály akkor nem tett eleget a kérésnek. Az üggyel kapcsolatban nemes Csík Péter bölcskei lakos 1767-ben felvett tanúvallomásában elmondta, hogy édesapja az 1729-es országgyűlés idején jó barátságba keveredett a Pozsonyban tartózkodó Návay János 4 kanonokkal, a váradi káptalan követével, aki akkor már Földeák megszerzésén munkálkodott. Mikor ezt megtudta, a településre vonatkozó dokumentumokat mutatott meg Návaynak}. Azokat, úgymint adomány, birtokba iktatási és határmegállapító leveleket, hosszas rábeszélés után átadta, amiknek visszaadását a kanonok papi lelkiismeretére esküdve, kézfogással megígérte. Később az iratokat apja visszakérte, de Návay 4 türelmet kért addig, amíg a határokat meg nem állapítják. Az okmányok nem kerültek vissza, mert közben apja és Návay János 4 is elhunytak. Ezt a vallomását Csík Péter 1774. január 5-én Tolna megye közgyűlésén Simontornyán fenntartotta, és csak annyiban módosította, hogy a dokumentumokat ugyan a kezében tartotta, „de mivel gót írás volt olvasni nem tudta." Csak apjától tudta meg, hogy azon írások a 1 Nlt. Pk. II. 67. p. A perről egy 374 oldalas perkönyv maradt meg a Návay család levéltárában.
