Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)
Birtoklási per Földeákért
Toldi-Kállay famíliát illetik, és Földeákról szólnak. Azt még hozzátette, hogy ő apja parancsára lement Váradra Návay Jánoshoz 4 , de a „kanonok úr magát mentegetvén, azt mondta, hogy más alkalommal, ha ott jár azokat visszaadja." 182 A perhez csatolták Csík Péter egy másik 1768-ban felvett vallomását, amiben azt adta elő, hogy apja 1739-ben, útban Váradra, Sarkad városában rekedt a pestisjárvány miatt. Ott egy szálláson lakott egy Palentári nevű váradi kanonokkal, akitől azt hallotta, hogy az elhunyt Návay János 4 végrendeletében említést tett a Kállay famíliát illető levelekről. 183 1775. március 10-én Makón a felperesek egyike, Bíró János tanúvallomást tett. Ebben elmondta, hogy apja 1743 körül Kiskunfélegyházán postamesterkedett. Egy alkalommal megszállt náluk néhai Návay György 5 . Beszéd közben apja elmondta, hogy a Toldi-Kállay családból származik, és felvilágosítást kért a dokumentumokról, amikhez jussot formált. Návay 5 állítólag kijelentette, hogy azok valóban nála vannak, „de ne féljen kegyelmed, azok jó helyen tartatnak, mert én kegyelmed kárára nem vagyok, sőt inkább a határokat azokkal nagyobbítottam." Bíró szerint a találkozás után nem sokkal apja bátyjával, Mihállyal együtt lement Földeákra. Ott Návay? eléjük tett két okmányt, de azokat nem vitték magukkal, mert az egyiken a „Kállay" nevet átjavították „Szállayra." A történtek után nem sokkal mégis elküldték őt Földeákra az otthagyott két levélért. Návay 5 elismerte, hogy az iratok nála vannak, de azokat nem adta vissza. Azt ajánlotta, „jobb lesz, ha velem megegyezel, megfoltoztatom a csizmádat, úgy hogy soha el nem szakad, amint ígért Őkegyelme eladandó ökrei árából ezer forintot" Bíró erre az alkura felhatalmazás hiányában nem állt rá, az okmányokat pedig nem kapta meg. 184 A felperesek kérésére számos földeáki jobbágyot kihallgattattak az okmányok ügyében. Többen megerősítették és kibővítették a Bíró János-féle vallomást. így például Koczkás István 60 éves, bíróságot viselt tanú kijelentette, emlékszik arra, hogy a határ kijelölésekor látott egy 270 évesnek gondolt iratot, amit Návay György.? a mellényéből vett ki. Szerinte annak segítségével mutatták ki a határokat. Arra is jól emlékezett, hogy egy alkalommal éppen Návaynál? tartózkodott, amikor a gazdasszony jelentette egy Bíró János nevű kecskeméti lakos megérkezését, aminek hírére az öregúr így fakadt ki: „kurva légyen az annya Bíró 2 U.o. 67-73.pp. 3 U.o. 74-75.pp. 4 U.o. 127.p.
