Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)

Návay János leszármazottai

A Kornél-erdőt és a régi szép időket siratta el a Makói Független Újság 1939. évi Naptárának „Blaha Lujza Földeákon is járt és két hétig vendég volt Návay Kornél ms kastélyában" című cikkében. Érdemes idézni belőle: „Hova lett az aranyhalas szökőkút)a a földeáki Kornél-ligetnek? Hova lett a mesterséges zuhatag és barlang? A lótusz virág, a vízesésé, vajon hova lett? Eltűnt Návay Kornél 105 halála után. Ma már csak a régi öregek emlékszenek rá, de azok közt is alig akad egy-kettő, aki tudja, hogy 1887-ben Blaha Lujza vendége volt a földeáki Návay-kastélynak Földeákon Blaha Lujzáról csupán Fazekas Roza néni tud még beszélni, aki akkoriban szolgáló volt a kastélyban. Roza néni szívesen beszél a „nemzet csalogányáról". Szapora beszéd közben könnyes szemmel emlékszik vissza a régi szép időkre. Úgy beszél róla, mintha csak tegnap látta volna, pedig régen volt 1887 májusa. Csupán arra nem emlékszik, hogy Földeákra Vásárhelyről, vagy Makóról ment oda...Amikor megjött a vendég...beköltözött a vendégszobába. .. olyan szépen tudott énekelni, hogy olyat mi még nem hallottunk. De cimbalmozott is. Kacagott, csicsergett...Mindannyian szépen tudtunk énekelni, mert Návay 105 nagyságos úr csak a széphangú cselédeket szerette. Gyakran megesett akkor is, mikor ott volt Blaha Lujza, hogy dolgunk végeztével bementünk a szobába, leültünk a díványra és Blaha Lujza, vagy a nagyságos úr cimbalmozott, mi meg énekeltünk. Úgy hangzik ez már máma, mint a mese. Mert elhinné-e valaki egy mai cselédlánynak, hogy az uraság cimbalmozzon, ő meg énekeljen. Nem hinné el kérem. De a Návay uraságok mind megannyian ilyenek voltak. Jók voltak. Kornél/05 nagyságos úr, Isten nyugossza, folytatta tovább Roza néni, nagy nótabolond volt. Minden tavaszi acatoláskor többször megesett, hogy már a munkából kihívta a jóhangú fiatalokat, s bement velük a kiserdőben lévő kasté59. kép Návay Koméin