Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)

Návayak a 18. század elején

1. kép Családfa töredék (Nlt.) nyert (baccalaureus). 1702-ben a filozófia magisztere. A teológiát 1703-ban fejezte be, és november 29-én szentelték pappá. 1706. március 15-én Nagyoroszi plébánosa volt. 1707. március 25-e és 1709 között Rimóczon működött. Gácson 1710. december 31-én iktatták be plébánosnak, de onnan rövid idő elteltével távozott. 171 l-ben már Patakon volt plébános, de vezette a nagyoroszi és a vadkerti plébániát is 1713 végéig.

16 1713-ban nógrádi esperes lett. Ebből az időből fönnmaradt egy levele, amit Perényi Máriának, Balassa Gábor özvegyének írt Kékkő várába 1713. július 15-én Patakról. Ebben arra kérte az özvegyet, hogy Kékkőn a „pestíses üdőben" meghalt Kapornai Péter által a templomokra és 16 NL. 81 l.p. Págyor Lászlóné: Érsekvadkerten működött plébánosok névtára. 12832000.