Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A Dunántúlon maradt Jósák

örökítették meg. Megállapodás nagy valószínűséggel nem született, mivel, mint láthattuk, a két álláspont igen messze állt egymástól. A későbbi jegyzőkönyvekben pedig erre történő utalást vagy bejegyzést nem találtunk. Egy 1806 végén keletkezett bejegyzésben, ahol szinte csodálkozva jegyezték meg, hogy a Sághyak nem reagáltak korábbi levelükre a birtokügyeket illetően, még mindig napirenden volt az egyezség kérdése Debrecennel, helyzetük azonban könnyebbé vált, mivel időközben Erőss Gábor a szabad királyi városba költözött. Ettől azt remélték, hogy ott egyszerűbben és gyorsabban el tudják intéztetni az érintett birtokaik (Hegyes, Mohos telek, Szeges, Éles, Köteles, Boldogfalva és Halap) ügyét. Három év után eljutottak odáig, hogy a közös, osztatlan birtokokból és az erdőkből befolyt 3123 RFt összegből létrehoztak egy „családi kasszát", amolyan szükségpénztárat, ahonnan bármelyik családtag vehetett ki pénzt. Felhívták az örökösök figyelmét azonban arra, hogy az összeget a kasszába kamatostól kell visszafizetni. A későbbiekben is sok próbálkozásuk irányult birtokaik visszaszerzésére. Például 1807-ben Vay Ádám összeíratta a Nyáry javakat, megpróbálták kihasználni a család kapcsolatait Becsky Ignác táblabíró személyén keresztül, nagy kiterjedésű erdőbirtokaik ügyét megbízható őrökkel intéztették (1814. november 20.) stb. Érdekes adatokkal lehetünk gazdagabbak, ha elolvassuk az 1814. november 21-én tartott családülés jegyzőkönyvi bejegyzéseit.

169 Ebből megtudhatjuk, hogy pert kezdtek egymással az Eperjesi Táblán Jósa Klára és Jósa Krisztina örökösei a vitás kérdések miatt. Nemcsak egymás ellen pereskedtek természetesen. A jegyzőkönyvben már önmagukról megfogalmazták, hogy igen sok és költséges perük volt a Pesti Királyi, valamint a Debreceni Disctrictuális (Kerületi) táblán, s hogy az ügyvédekre egy évben már 300 RFt-ot költöttek. Egyet viszont nem lehet a leányági örökösökről elmondani, nevezetesen hogy nem végeztek volna alapos munkát azoknak az iratoknak a beszerzését illetően, amelyekkel valamely birtok elnyerését remélték. Összeszedték 1814-re a nyárádi Bozóky Klára-féle örökségre vonatkozó leveleket, Nyáry Miklósné Bánffy Judit 17. századi leveleit, és természetesen pert indítottak az azokban leírt birtokokért. (Nyáry Miklós annak a Zsigmondnak volt a testvére, akinek leányát, Er-