Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
A Dunántúlon maradt Jósák
i; /* 7/ « ijtf ftf*i O-ciC ft t (T ff , /T f • 'eí-Jl. , A - « zsébetet Jósa Miklós 41 vette feleségül.) Ebben az évben (1814) igen előre haladtak az iratok összegyűjtésével, hiszen befejezték a Kishont és Túróc vármegyében lévő örökség fellelhető leveleinek rendezését, hasonlóan a diósgyőri, baktai, bálintfalvai (ma Valentová, Szlovákia) birtokokra és a tállyai szőlőkre vonatkozókét. Bár ekkor elhalasztották a döntést, nem tudtak megegyezni abban, hogy mit is kezdjenek a szőlőkkel, pereljenck-e vagy sem, egy későbbi iratból azonban ismert, hogy a tállyai szőlőkhöz való jussukat nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani. Pedig a birtok Jósa Páter 39 örökségeként ténylegesen Őket illette VOlna, de mivel 19ké P A Jósa leányági örökösök által kigyűjtött , . , 1 o • források lajstroma azokat 1679-ben a Szepesi Kamara kobozta el és adta át törvényesen más családoknak, az örökösök joga elveszett azok visszaszerzésére. 1814-ben indítottak egy pert Debrecen ellen Macs és Hegyes birtokokért. Szintén ez évben tudták meg, hogy nagy ellenfelük akadt a szabolcsi birtokaik megszerzésére irányuló törekvésükben. Becsky Ignác azt jelentette ugyanis, hogy herceg Esterházy - sajnos a pontos keresztnevét nem írták - pert kezdett a pesti bíróságon a kisvárdai uradalom ügyében. Valószínűsíthetjük azonban, hogy a Szabolcs vármegyében birtokos hercegi családnak Miklós (* 1765 1" 1833), vagy annak fia, Pál (*1785 11866) indította a pert ellenük. A per sokáig húzódott, későbbi bejegyzésekben is előfordult, arról viszont nem tudunk semmit, hogy az milyen eredménnyel zárult. 1815-ben az ügyvédek már 400 RFtr&fm AtoJeßtE&Jfä zS -•• /fi M a?&rfaffl<Lt/&~M mm* fttt* , *&L •ps •/ ,r tw Y Zâ-î « - & *á ÁS, M. y>~/„. .*3S ^r^: -Jttófe-p -^^[T* jb^'J*/ 7 Jjk J£L ffl.
