Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
A Dunántúlon maradt Jósák
A leányági örökösödés margójára A Jósa leányág birtokszerzési törekvései a családülési jegyzőkönyvek alapján A nemesi családok családüléseiken mindig kiemelt figyelmet fordítottak a leányleszármazók kiházasításával járó örökségek kiadására, amit általánosan a kezükön lévő anyai, nagyanyai (olykor még a meglévő dédanyái) hozományokból teljesítettek. A família ősi birtokait féltőén őrizték a fiági leszármazóknak. így volt ez a németszogyeni Jósaknál is mindaddig, amíg - mint az előzőekben leírtuk - a tárgyalt fiág ki nem halt, és minden vagyon a leányági örökösökre háramlóit. Hosszú birtokperek kezdődtek közöttük, minden egyes részbirtokért és birtoktestért. A leány ágakat már nem a vérségi leszármazás tartotta össze, erőteljesen előtérbe kerültek az egyéni érdekek által motivált, immáron csak rokon családok - végső soron érthető - dominanciájának érvényre juttatási törekvései. A vérségileg egymástól távol került s számos más nemesi famíliát is átölelő leányágak némi rokoni érzés megőrzésén, továbbvitelén túl már szinte kizárólagosan a valós vagy csupán remélt örökségek megszerzésére, megtartására szövetkeztek. Erről szólnak a leányági családüléseik is. Nézzük a konkrét törekvéseket a fennmaradt források tükrében. Mint korábban olvashattuk, a 18. század végén kihalt Jósa lstván 48 ága, leányainak fiai, unokái, később dédunokái több évtized elteltével is folyamatos harcot vívtak örökösödési joguk fenntartásáért, jogosan vagy jogtalanul igényelt birtokaik meg(vissza)szerzéséért. Nem volt hát alaptalan báró Sághy Mihály félelme sem, akit a Jósa-örökösök „elfelejtettek" értesíteni a Jósa fiág kihalásáról. Báró Orczy Lőrinc, miután tudtára jutott Jósa István 60 és Miklós 64 halála, így írt: „ ...Már mind a kettőt a mint értettem hirünk nélkül el temették, és az Két Leány ág a melly fent maradott azt tselekszi, a mit akar... " l6? A későbbiekben látni fogjuk, félelme nem volt alaptalan, bár a rokonokhoz való hozzáállása és mentalitása a későbbiekben nem vált Sághy javára. Mindazonáltal a Jósa leányági leszármazók s családtagjaik összetartásában, legalábbis a közös érdekeik érvényesítésének mértékéig jelentős szerepet játszott. 1(17 MOL P 519 18. csomó, 1781. október 21., Dormándháza.
